Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - Lórinczi Huba: Az összegzés évadján (Mándy Iván: Átkelés)
rán.) Az Alkonyat felé öregedő írója szintúgy emlékezetes. Akár Krúdy Gyula Szind- bádja, az eltűnt idő nyomában járna ő ás, ám hasztalanok a fürge fantázia játékai: magányosan ácsorog, árnyak közé síimül a málló kapualjiban. A két íróiportré nem műalkotásként fontos és érdekes számunkra, a Temetők és A szicíliai annál inkább. Kivált az előbbi megrendítő olvasmány, 1956 jóvátehetetlen .Veszteségeit panaszló képeivel és futamaival. A Hang a telefonban ötletes és szellemes játék, noha igazán mélyre jutnia csak -ritkán (pl. a befejezésben) sikerült, a Tóth János mozijának kusza álomvíziója és az Isten c. meditáció viszont méltó zárása a kötetnek. Bár sok ilyen -kiegyensúlyozott, magas művészi színvonalú novellagyűjitemény születnék napjaink irodaiméiban! Feltétlenül szót érdemel a könyv -megk-apóan szép tipoígrátfiiája, az Egyed László tervezte s Mándy világára ráhangoló borító, az elegáns papír, kötés, betűtípus — és (mostanában különösen feltűnik ez...) az olcsó ár. Nem ünneprontásnak szánjuk az észrevételt: a tartaliommutató rendre hibásan adja meg az egyes darabok lelőhelyét, a köteten belül pedig gyakorta hiányoznak a lapszámok. Kár. Ezek a vétségek korántsem elkerülhetetlenek. A „függelék” arról értesíti az olvasót, hogy 1984-iben útjára indul Mándy Iván életműsorozata, s elsőül a novellák látnak napvilágot. Bőven rászolgált erre a szerző, sokunknak pedig kedves ajándék ez. Nem csupán a csöndből születhet valami! (Magvető Könyvkiadó, 1983.) 469
