Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Fábián László: Kisírt szemek Gabrielle-ért (elbeszélés)

latú belenyugvást jelentő sóhajt néhány óna múlva, hogy „Isten feeze volt”, mivel éppúgy lehetett az ördögé is, az irigyek ördögéé, ám egyelőre még nem akarja megadni magát, a paptól 'hisztérikus félelem fogja el szegény Klhloét, és Daphniszát16 várja reménykedve, az bizton megmentheti, lovon jön feléje vágtatva, abban a vadászgúnyában, amelyben legtöbbször látta nyomában porzáik a tócsákból fölcsapódott víz, fais ce que tu vomdras, mondja nevetve neki, csak velem tedd, bármit elfogadok tőled, már egészen (közelről, szinte a melléből bajija a lódobogást, s aztán a ‘csalódás, lovasával a ló elfordult, más irányba vágtat, távolodik, távolodik —

mésszel hintették be pestises sírjaikat a parasztok, s a haldoiklás pillanataiban kaparták magukra a földet, ne kelljen társaiknak a fertőzést kockáztaitnioik, ha a temetés rájuk maradna, és évek múltán a sekély gödörből mészfehér csontokat kapartak ki a vadállatok szinte országszerte, s a sötétben halványan foszforeszkál- tak a megkésett utasok borzongó szemed előtt; meszes arcodon, drága Gábriellé, nyomban fölszáradnak az egyre ritikásaibb könnyek, amint csak szemjpdilláid.nód alám- nyúlnak; alá gurulnak; messze vagyok tőled, szerelmem, és mór lovaimban sincs annyi erő, és egyáltalán semmilyen földi lényben, amely még időben eljuthatna hozzád, talán csaik az isiten, akivel, te tudod a legjobban, bizony ‘kínos vitáim támadtak, s akire aligha számíthatok; marad ihát foHaijzott képzeletem, megrémült fantáziám, amely a pillanatnyi megtántorodás után feléd siet, örökre királyném, és mi mást, mint a szívem koronáját, lelkem bársonypalástját (kínálom föl gyógyulásodért, a lehetetten meigkíséntésére, s magamban ismételgetem, mániákusain mondogatom: bárha elég llehetne, és azt is ttudom, mindez -értelmetlen —

majd fehér selyemben, ahogy de Guise kisasszony mondottba, fölravatalozzák ezt a hófehérnél is thallavájnyább testet, majd fehér (katefialkom carrarai márvány- kriptájához kísérik, hogy a végső gyűlölet és rajongás összekeveredett pillantásainak terhével a mélységbe vesszék —

vajon tesz-e, aiká nem érzi blaszfémiának fehér liliommal szamhercegnő sírját díszíteni?

JEGYZETEK

1. Rose-Marie és Rainer Hagen, az art 1981/10 számában elemzi a képet, és Gábriellé nővérére gyanakszik.

2. Bellegarde lovag, IV. Henrik főistálló- mestere 1590. november 7-én mutatta be G.-t a királynak.

3. A földkerekség a játék tükre. Borges szerint Du Cange Glosszáriumában szerepel.

4. Montaigne. Minden ember magában hordja az emberi állapot teljes alakját.

5. IV. Henrik 1593-ban rekatollzált. Akkor mondta: Párizs megér egy misét.

6. Thelema Rablais utópiája: tégy, amit akarsz!

7. Pierre de Bourdeille Vies des dames illustres című könyvéről van szó.

8. VHI. Kelemen — Ippolito Aldobrandini (1592—1605).

1046

9. Nürnbergi tojásnak nevezték Peter Hen- lein rugós óráját, amit 1500 körül szerkesztett.

10. Szonett, Heléna számára. „Ha már öreg lesz ön . . .” Fordította Tóth Árpád.

11. 1599. április 5-én küldte a király G.-t Párizsba, Zamet házába, ahonnét április 8-án átment nagynéniéhez és megszülte halott gyermekét. Két nap múlva ő Is meghalt.

12. Jan van Eyck munkája (1432).

13. Francois Clouet. Fürdőző hölgy szoptató szegényasszonnyal című képéről van szó.

14. Szándékolt anakronizmus. Egy közel négyszáz év múlva lejátszódó esemény applikálása.

15. 1591-ben találta föl a holland Jansen a mikroszkópot.

16. 1559 óta Amyot fordításában ismert és kedvelt volt a görög Longosz regénye.