Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Héra Zoltán: Ráismerések (napló III.)
HÉRA ZOLTÁN Ráismerések NAPLÖ (3) Azok az írók, akik a tartalmat és a tanító szándékot túlhangsúlyozták az irodalomban, eddig még mindig megjárták. Legjobban talán a nagyszerű Brecht, aki élete utolsó szakaszában mást sem olvashatott a műveiről, mint didaktikus irányú álpedagógiai és álszociológiai eszmefuttatásokat. Üjra meg újra fel kellett fájdulnia: de hiszen én művész vagyok, az isten szerelmére, új látást, új formát, új megoldásokat hoztam, tessék már végre az esztétikumról is szólni, kritikus urak! * A szellemi kiválóság — vagy éppen nagyság — ha nem sikeres a szó legközönségesebb értelmében is, majdnem mindig életveszélyes a birtokosára nézve. A mozdulat — például Hatvány Bertalanná, József Attilával szemben —, ahogyan a menedzserek egy-egy kritikus percben, a krízis óráján elhajítják azt, akiről úgy vélik, nincs már miért megtartaniuk. A katonásság, ahogyan félrelökik a nekik-már-nem-kell embert, az a bizonyos „mars a fenébe." Hatalmas győzteseknek kellett így vesztesként elkullogniuk a helyszínről, halottként még ha túlélték is a „tágulj”-t. Az épenmaradáshoz óriási erőtartalékra van szükség ezekben az erőt zaboló zónákban, ami vagy megvan, vagy nincs meg. S nagy óvatosságra, még a „savanyú neki szőlő”-féle lelki technikákra is. Lásd Baudelaire-nél a művészeti díjak megvetését, mint önfélvér- tezést az esetleges csalódás ellen. * Fiatalkorban, és sokszor később is, legjobb volna, ha a nagy gonddal megírt könyvkritikát gondosan kijavítanánk, s azután félretennénk. írva rögtön egy másikat, ugyanarról, azt tekintve az igazinak. Mint ahogyan annak is kellene tekintenünk, látva, hogy valamirevaló mű esetében csak így, második nekifutásra sikerül eljutnunk abba a szellemi térbe, amely valóban azé a műé. Kiderülne ilyenkor, hogy a művet elsőre csupán körüljártuk, s anélkül, hogy értelmeztük volna, hordalékanyagot hordtunk a birtokbavétel, az igazi értelmezés elé. A második nekilendülés ezeken a torlaszokon lépne túl, a már leírtaktól való különbözés kényszere volna az a pszichikai csel, amellyel kifoghatnánk a „félrehordó’’ görcsökön, s a lustaságon. — Erre akkor jöttem rá, amikor elveszítettem Cs. verseiről írt kritikai cikkemet. Újraírtam, már egészen másként, s az lett a jó. * * 1047
