Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Fábián László: Kisírt szemek Gabrielle-ért (elbeszélés)

retettel nem férhettek hozzád, legalább féltékeny 'gyűlölettel kísértek, lalkilik Ikátalál- táik rád az undok 'gúnyneveit, amely a megvetést erőltette, de híján minden szellemességnek, a „szanhercegnő”, minitha ezzel megközelíthették volna lényed lényegét, vagy csak pillanatra is megalázhattak volna; csakhogy minden hitvány akadékoskodás, ócska semmiség ahhoz képest, hogy néhány óra múltán még ennyi sem leszel, aki most már olyan kaircsú sem leszel 'többet, amilyennek Henrik megismert, s amilyennek már jóval korábban az dstálllómester megszeretett, mert egyszerűen időd sincs már, hogy tested még egyszer visszalbűvöld eredeti ragyogásába, erőd nincs, hogy egyáltalán szépségeddel gondolj, immár végérvényesen szakítani fogsz a porhüvellyel, amely valóban az volt, annyit mártoigattad rafinált púderokba (vánkosod is púder, ami szétömlő hajadról lehullt), és távolodsz és 'közeledsz valamitől és valamihez, és igazán talán egyiket sem érted —

fehéren ,világít ibe a hőid a hálószobába, ahová nagynénje vitette Gábriellé kimerült, elcsigázott testét, nyomban azután, hogy Zaimet bankár házából átkíván- kozott hozzá,11 mert az olaszhoz csak a király óhajára telepedett be, aki áradozva dicsérte a pénzember vendégszeretetét, még áradozólbban konyháját, ami valóban pompás is volt, de nem abban az állapotban, amelyben a király jegyese (kitűzve az esküvő is a iHúsvét utáni első szombatra), hiszen április 5-én (Henrik éppen azért küldte kedvesét vissza Párizsba, mert előrehaladott állapota már igen tér-' hére volt és a gyakori rosszulléték bonyodalmakra utáltaik, a király pedig szerette volna, ha leendő örököse (erről talán már lemarad a bastard-jelző) megbízható orvos segédletével jönne világra és akkor már csak igazán pár hét, és a (Louvre-ban lehetnek együtt, ahová Gábriellé egyre többször viisszavágyádott azóta, hogy egy alkalommal Henrik ott fogadta, s amelyet állandósult féléiméi között minden lehetséges helynél biztonságosabbnak vélt, ahová tálán -nem hatol el sem a gyalázkodó gúnynév, sem pedig a szemforgató és áiszent minősítés, miszerint ő, de kiváltképpen közelgő házassága „folt Franciaország becsületén” .(s mondják ezt éppen azok, akik két kézzel szórták a sízeplőket erre a kényesre mázolt becsületre, csakhogy a római hivatalnoknak, ennek a trónmaránoigált irodistának a (kedvére tehessenek), s a képen, amit az ismeretlen festő az együtt fündőző d’Estries-nővérekről festett, minden .bizonnyal azért (kap olyan jelentőségét két mozdulat is (Julienne-é, ez a fatálisán félreértelmezhető, Gabrielle-é, a dicsekvő), hogy a iriggyel pecsételt terhességet immár szentséggé magasztos!tva elfogadtassa; tudta ezt Henriik is, amikor a művészt kiválasztatta, sőt, mintákat is sorolt, no, nem utánzást biztatva, de annál inkább szellemiséget: esetleg a igenti oltár Éváját12, aM szintúgy áldott állapotban van s egy jelképpel (citrommal netán?) utal rá, vagy meglehet Clouet für- dőző hölgyét13, de mindenképpen ebből a szférából, hasonló ideológiával, hiszen a király mestere volt az ideológiák gyakorlati alkalmazásának, ha nem is értük, de minden bizonnyal élt velük —

végképp esélytelen már ez a sápaditnál is fakóbb test, mi több, (kis ideje mintha sárga és ikék árnyékok változnának rajta, na nem olyan durván, 'ahogy a minapában kiemelt magzaton, amelyet azóta már el is földelitek, halványabban, ész- revétlenebbül és mégis félreérthetetlen; már nem vetél szik a MedSaiek porcelánjával, amely Kína vonzó áruiif szeretné legyőzni, már a delfti fajansszal sem, egyáltalán a létezésért, a serez szerény jövendőjéért küzd miinidinfcáblb görcsös izom- munkával, ez a kéz már nem fogja megtanulni a villa használatát, amely az udvarba Henrikkel együtt .bekerült, holott elképzelni is gyönyörűség, hogy az átmeneti bájos ügyetlenkedés után miként forgatná lenyűgöző eleganciával az engedelmes szerszámot, a hosszú ujjak nem nyúlnak többé sem a szép lovag, sem a fenség gallérja alá csdklándva, nem 'olvassák a mólybama szernek a csábító meghívót (we are inviting You to one performance: „Max and Maurice”)14, mert szűkre zárta a kín, az enyhíthetetlen szenvedés, hiszen hiába a doktor, nem jut eszébe annak semmi sem, ha csak az nem, mekkora örömmel nézegetné a kegyencnő néhány csöpp vérét a holland Jansen lúr különös okuláréi alatt,15 s talán akikor ráakadna a kórra, amely ilebínta ezt a fiatalnak látszó testet, és nem nyögné fci a rosszindu1045