Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Radics Viktória: Határáttörés (Nádas Péter színházi esszéiről)

a függöny — a hatalom — történelmi tragikomédiákat rendez, szünet nélkül, ahol az erő az erkölcs, mely az érzékeket is deformálja, ahol a lélek paradox módon erőszakra hív, a szerelem lemondásra, a tudat az érzelmek ellen feszül, s az egyedüli biztos pont a sírhant — hogy így végigélte Nádas Shakespeare, Ljubimov meg a saját kérdéseit: elengedi Hamletet. Feloldozza a bosszú kötelezettsége, a kifelé-lázadás vállalása alól: az erőszak nem segít, a forradalom nem hoz megváltást — nincs abszolútum. Hamlet szabad: nincsenek értékek, melyekhez elkötelezhetné magát. Iszonyú ez a szabadság: világhiány. Homály, koszos szürke fény.

„Nem hiszem, hogy sikerülne megváltoztatnunk a dolgok mai állását, sőt még azt sem hiszem, hogy hasznos lenne kitartóan dolgozni ezen; de ajánlok valamit, ami segíthet kimászni a poshadtságból — ahelyett, hogy továbbra is benne fulladozzunk, unalomban, mozdulatlanságban és általános butaságban” — az Artaud-éhoz hasonló hangú ajánlatot hallok ki a kötetzáró esszéből, a próbanaplóból. Bábok és bohócok, rosszabb-jobb színészek, törjük át a határt! Befelé! És bentről kifelé! Valamit találni kell, az értéket meg kell alkotni — magunkban. Magamban, tehát Veled. Egyáltalán van-e, ami megvalósítható-e?

Nádas Péter -Takarítás című drámájának próbáiról írt naplót. Ezt a komédiát alighanem megszenvedte író, olvasó, színész, rendező egyaránt. A Takarítás a kitakarás, a leleplezés drámája: a maszk levétele.

Alatta: merő seb-fej.

S talán itt az a határpont, ahol kezdődhetne az igazi színház, a rituális össze- lélegeztetés művészete — a terápia.

(A dőlt betűs mondatok Idézetek Nádas Nézőtér című kötetéből és egyéb írásaiból.)

1015