Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Bakay Kornél: Múltunk és jelenünk (tanulmány)

biteré, akit 1826. május 3-án temettek el. A kripta alaprajzának felmérése köziben, az északi oldalon gyakran méregettük az északi oldalhajó vaskos keleti zárófalának fundamentumát. Ügy tűnt, a XVII. században ezen a részen korábbi tornyot nem bontottak vissza.

Közvetlenül a XVII. századi törmeléknóteg alatt már előtűntek a sírfoltok, illetőleg maguk a temetkezések. A feltárt 22 temetkezés némelyikében korhatározó érem is volt. Éppen az egyik ilyen érmés sir alatt, Ferdinánd 1548-as ezüst veretével, húzódott egy 90—100 cm széles kőfal, amelyről látszott, hogy szándékosan bontották vissza, valamikor 1548 előtt. Amikor már napvilágra került félszáz méternyi szakasza, önmaga elárulta egykori rendeltetését. Tornyokkal erősített temploim- könítő védfal vette körüli — láthatólag — a Szent Jakaib-'templomoit. Az erődfa] azonban oly’ közel húzódott a szentély sarkához, hogy gyanú támadt az emberben, hogy a templomkerítő védfal építésekor nem is ez a méretű és formájú egyház állt itt? A szentély déli és keleti oldalán feltártuk az alapfalaikat is, s ebbőd kitűnt, hogy a 110 om vastag szentély-falazat lenyúlik a sárga, márgás anyatalajig, vagyis a mai felszíntől mérve 270 cm-ig. Az 1500-as években azonban a tér felszíne 130 cm-rel lejjebb volt, vagyis a szentélyfalak is 130 cm-rél „imagasabbak” voltak. A XVII—XVIII. századi törmelékből kiszabadított támipillérek szinte új erőire kapták, eredeti méltóságukat visszákapván. Az „alaprétegekig” leásva azt tapasztaltuk, hogy sem a megtalált leletek között, sem a feltárt temetkezések között nem fordult elő egyetlen egy sem, amely régebbi lett volna a XV. század utolsó harmadánál. Sőt! Az erődített falat is ez idő tájt bontották vissza, hiszen 1550 táján már rátemetkeztek.

Kőszeg polgárait meglepte a régészeti ásatás. A kíváncsiság a legjobb toborzó.

1002