Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 9. szám - Vörös Károly: A magyar állam polgárosításának kezdetei (tanulmány)

kormányzatok jogkörét meghatározó új törvényekben igyekeztek kiépíteni azt a garancia rendszert, mely a parlament kikapcsolásával esetleg megkísérelt rendeleti kormányzás ellen alkalmas védelemnek látszott. Az 1870. évi első törvényhatósági törvény ugyanis megadta, — az 1886. évi második törvényhatósági törvény pedig megerősítette — a törvényhatóságoknak jogát arra, hogy megtagadhassák az országgyűlés által meg nem szavazott adók behajtását és a meg nem ajánlott újoncok kiállítását. Mivel az adóbehajtást és az újoncok kiállítását legalsó fokon a vármegyének alárendelt községi közegek végezték, a törvényhatóság, a törvény készítőinek számítása szerint, lehetetlenné tehette azt, hogy bármely kormány országgyűlés nélkül — tehát abszolutista eszközökkel — kíséreljen meg kormányozni. A két törvény között a közigazgatási bizottságokat létrehozó 1876. évi VI. te. ugyancsak a területi igazgatási szervek hatásköreibe beépített bonyolult biztosítékokkal igyekezett tovább erősíteni a tendenciát. És ha a legújabb kutatás (elsősorban Sarlós Béla 1976-ban megjelent kitűnő könyve) rámutatott is ezeknek az úgynevezett „alkotmányvédő” garanciáknak ellentmondásaira, tökéletlenségeire és így kijátszható voltára, kétségtelen, hogy alkalmazásuk még a parlamenti többség nélküli kormánnyal szemben kifejtett 1905—06. évi úgynevezett vármegyei ellenállás esetén is (annak végül is eredménytelensége ellenére is) elég hosszú ideig valóban legalábbis le tudta lassítani, össze tudta zavarni a közigazgatás tevékenységét. Az állam a polgári parlamentáris jellegét az abszolutista kísérletek kiújulásával szemben megvédeni alkalmas fenti törvényes garanciák megalkotása így további lépést jelentett az egész állam polgárosításának útján.

4. A magyar politikusoknak a polgári átalakulást és ezáltal az Európához való felzárkózást saját osztályérdekében is meggyorsítani akaró csoportja az állam polgárosítása kapcsán nem csak az állam polgári rendjének védelméről gondoskodott az elsősorban az abszolutizmus és (egyre csekélyebb eshetőséggel) a feudalizmusban megragadt elemek oldaláról várható esetleges támadás veszélyével szemben, — lényegesnek érezte a polgárnak (itt a szót már mint osztálykategóriát használva) és a polgári szabadságjogoknak az állammal szembeni megvédelmezését is. Erről legszélesebben a közigazgatási eljárásba beépített számos garanciális lehetőség gondoskodott: megannyi lehetőségként arra, hogy valaki a számára sérelmesnek tűnő hivatali döntéssel szemben fellebbezéssel, panasszal élhessen. Az alaki jogszerűség jegyében mind ügyforgalmát, mind ügyintézőinek létszámát ttekintve kiterebélyesedett az adminisztráció, hiszen a törvényességnek mintegy biztosítékaképpen valamely ügyben minden adminisztratív lépése írásban rögzíttetett. A kortársak persze csakhamar elteltek panaszokkal a hivatalok hallatlanul lelassúdott ügyintézése és az ennek okozójaként tekintett ügyviteli szabályok ellen, melyekben már egy a társadalomtól és annak az apparátusok fölé rendelt képviseleti szerveitől újból függetlenülni törekvő bürokrácia megerősödését látták. Valójában persze ezek a panaszok is csak részben voltak jogosultak: az ügyvitelt lassító írásbeliség jelentős hányadában legalább annyira az ügyfél érdekeit is védelmezte a hatóságok túlkapásaival szemben; a gyorsan növekvő irattermelés az egyén kezébe is adott jogait biztosító papírokat, s a pénzügyi ügyvitel adminisztrációja a közvagyonnak biztosított fokozott védelmet. Érvényesülésének összes hibájával együtt ebben a bürokráciában indokolatlan lenne nem meglátni azokat a lehetőségeket is, melyeket ez a polgári társadalmi-gazdasági formáció megteremtéséhez és kibontakozásához — Európa-szerte hasonló problémákat idézve elő — nyújtott, és kritikájában (itt persze nem a működés tartalmi, hanem kizárólag formai oldalait tekintve) nem szétválasztani a jogos és szakszerű bírálati szempontokat a csupán hangulati vagy éppenséggel személyes alapú, a nehézséget, problémát nem az egész rendszerbe beállítva szemlélő és értékelő kritikától.

5. És mégis: mi volt az, ami a polgári fejlődés útjára lépett magyar államnak ezt az így, már polgári elevk alapján kibontakozó intézmény-rendszerét mégis és csakhamar olyan ellenszenvessé tette mindazok előtt, akik e korban a társadalmi haladás igényeit megfogalmazták és képviselték? Pedig a kiegyezés nyomán létre993