Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Vörös Károly: A magyar állam polgárosításának kezdetei (tanulmány)
jött magyar polgári állam — láthattuk — kétségtelenül alapjában polgári intézményekben fejezte ki magát: az országgyűlés és a területi önkormányzatokat irányító képviseleti testületek választás alapján jöttek létre (ha ez az alap meglehetősen keskeny volt is); a végrehajtó hatalom, élén a felelős minisztériummal, e képviseleti szervek irányítása és ellenőrzése alatt működött; kiépült az igazságszolgáltatás a közigazgatástól immár független szervezete; a törvény előtti egyenlőséget és a polgári jogok gyakorolhatását az ország minden lakosára kiterjesztették; jelentősen csökkent az analfabéták száma; eltűntek a gazdasági élet fejlődését gátló feudális korlátok és mint mindennek virtuális összetartó ereje az államelmélet minden szintjén a liberalizmus ideológiája érvényesült. A liberalizmus azonban, ha az 1848. évi polgári forradalom törvényhozása előtt közvetlenül álló feladatok elvi megoldásához még alkalmas ideológiának látszott is, a század második felében ilyen szempontból, a gyakorlatba átültetve önmagában már elégtelennk bizonyult. A liberalizmus annak a korlátlan szabad versenynek volt ideológiai kifejezője, mely ekkorra már a gazdasági életben is elvesztette uralkodó és egyedüli meghatározó szerepét. A tiszta liberalizmus, mely a versenyben szabad érvényesülést engedett az ipso facto jobbnak is tekintett erősebb számára, csakhamar a polgári társadalmi rendnek is az immár polgári vagyon alapján ugyan, de éppen olyan megmerevedéséhez vezethetett, mint ahogyan a privilégiumokra alapozott feudális társadalmi szerkezet is megmerevedett: hiszen a dolog természeténél fogva az egyszer előnyös helyzetbe került fél előnye (ha csak rendkívüli körülmények nem jöttek közbe) már könnyen növekedett a többszörösére is — partnerei rovására. Éppen ezért, ettől tartva már a negyvenes években a feudális állam felszámolására készülődve jelentkezett az igény az új polgári rendnek a liberalizmuson túllépve a demokratizmus irányában való továbbfejlesztésére. (Előadásunk keretei között nem terjedhetünk ki annak megmagyarázására: a polgári magyar állam intézményrendszerének kialakításánál a törvényhozók miért csak a liberalizmus alkalmazásáig jutottak el. Csak azokra az aggodalmakra utalhatunk, melyekkel a társadalmi és nemzetiségi hatalmi viszonyoknak a választó- jogi cenzus a demokratizmus akkori próbaköveként tekintett kiterjesztésével kézenfekvő együtt járó megzavarása keltett a céljukként — emlékezhetünk — egy polgári nemzetállam megteremtését kitűző magyar politikusokban. A választói cenzus leszállítása és ennek révén az alapvető intézményeknek az eddiginél szélesebb tömegek irányítása és ellenőrzése alá helyezése az ebből az alapból kibontakozható további következményekkel együtt e cél mindkét összetevőjét fenyegette. Erre pedig csak egy válasz volt lehetséges: a maga korában általában még nem korszerűtlen liberális alap megmerevítése. Valójában azonban az 1880-as évektől kezdődőleg a polgári állam intézmény- rendszerének alakításában nemcsak az eddigi liberális tendenciák megmerevedésével, hanem más, új tendenciák megjelenésével is találkozunk. A gazdaság és a társadalom a termelési, politikai és emberi viszonyokat gyorsan differenciáló (s egyszersmind össze is bonyolító) sőt új problémákat, igényeket is teremtő fejlődése szükségszerűen igényli a közhatalom rendező beavatkozásának kiterjesztését is az így megnyíló új feladatok megoldására. A beavatkozó hatalom azonban e feladatként már egyre kevésbé a területi képviseleti önkormányzatok útján, azok hatáskörének kibővítésével is választott apparátusával oldja meg, hanem dekoncentrált, tehát a központi kormányszervek közvetlen alárendeltségében tartott hálózatok kiépítése révén az így ezek által ellátott ügyköröket kivonva a helyi társadalom befolyása alól. E fejlődés csakhamar széles sávban bontakozik ki: csak a legfontosabbakat emelve ki, így kerül ki az önkormányzatok hatásköréből a pénzügyigazgatási, a középítési, a közbiztonsági és közrendészeti hatáskör, — és veszik át ugyancsak a központnak alárendelt szervek a vármegyék vagyonkezelését, tisztviselőik fizetését. (Mindez elsősorban a vármegyéket érintette, a városok esetén pl. mind a középítési, mind a rendészeti ügyköreik érintetlenül maradtak és vagyonkezelésük is szabadabb volt, mint a vármegyéké.) Az így létrejövő új szervezetek az ügyek a koráb994
