Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Vörös Károly: A magyar állam polgárosításának kezdetei (tanulmány)
dem polgári vagyonnak és értelmiségnek a politika bázisába való bevonása, melyet választások esetén éppen a helyi nemesség és az általuk erősen befolyásolt gazdag- és középparaszti rétegek a hatalomból éppenséggel kiszorítani igyekeztek volna. A virilisek fennmaradt névjegyzékein ha persze a vezető helyeken, és nem egyszer abszolút többségében is a hagyományos politikai vezető réteget találjuk is, a többnyire polgári származású „új emberek” egyre erősebb megjelenése akkor is pozitív eredmény, ha ezek politikai aktivitása nem volt is mindig kielégítő, — már csak azért sem, mert a századvégre — elsősorban a megyékben — jelentős részük úgy tűnik, már életmódjában és politikai magatartásában is egyre inkább hasonulni igyekszik a hagyományos nemesi vezető réteghez. De ez utóbbi tömegbázisát már a virilizmus bevezetését megelőzően is beszűkítette az a törvény, mely kimondta, hogy azon nemesek, akiknek az 1848. évi V. te. személyes szavazati jogát életük végéig érintetlenül hagyta, e jogot elveszítik, amennyiben nem szerepelnek az 1848. vagy 1861. évi választói névjegyzékben. Ezzel párhuzamosan, alig néhány hónappal a kiegyezés után, láthatólag ugyancsak a politikai bázis polgári elemeinek sorait erősítendő, mondja ki, az 1867. évi XVII. te. a zsidók emancipációját, vagyis minden polgári és politikai jog (így az aktív és passzív választójog) gyakorlására való jogosítását. A virilisek jegyzékein kezdettől fogva sűrűn megjlenő zsidó hangzású nevek egyértelműen utalnak e rendelkezés céljára, és eredményére is. Ugyancsak e tendenciának jelentette (bár viszonylag kései és csak korlátozott hatáskörű) továbbfejlesztését a főrendiház 1885. évi reformja. Az ezt elrendelő 1885. évi VII. te. ugyanis megszüntette a főrendiháznak gyakorlatilag kizárólag a titulá- ris arisztokráciára illetve a katolikus és ortodox főpapságra történő alapozását. A legérzékenyebb csapás az évszázadok óta hagyományosan minden nagykorú férfi tagjában főrendiházi tagságra jogosult arisztokráciát érintette; soraiból tagságát ui. csak az tarthatta meg, akinek egyenes állami földadója (a birtokon lévő épületek házosztály adójával együtt) legalább 3000 forintot tett ki (ezek száma pedig meglepő módon végül is csupán 257 volt), — a továbbiakban főrangra emelendők közül pedig már csak azok, akiknek számára az uralkodó kifejezetten az örökös (tehát a családban öröklődő) főrendiházi tagság jogát is adományozni fogja. Tudjuk, hogy ez utóbbi (az angol politikai gyakorlatból átvett) eljárás a következőkben a kormány politikai céljait szolgálta éppen az olyan esetekben (mint pl. legerőteljesebben a polgári fejlődést különösen előmozdító egyházpolitikai törvényjavaslatok esetén), ahol a kormány akaratát a főrendiház konzervatív vagy éppenséggel reakciós elemeivel szemben kellett keresztülvinni. Ugyanezt szolgálta az 50 élethossziglani tag kinevezése: itt a törvény semmilyen főnemesi rangról nem beszél már, — aminthogy ilyen címen egyre inkább a gazdasági és kis részben a szellemi élet prominens (bár természetesen konzervatív) képviselői kerültek be a főrendek közé. A virilizmus bevezetése, a régi nemesi szavazati jog korlátozása, ugyanakkor a zsidók politikai emancipációja, végül a főrendiház átalakítása: mindez erőteljes továbblépést jelentett az állami intézmények polgári jellegének kialakítása felé vezető úton. 3. Ha a polgári parlamentarizmus kiépítése terén a dualizmusnak már első évei jelentős eredményt hoztak is Magyarországon, — a magyar politikusok nem feledhették el azt, hogy az abszolutizmus fenyegetése nem múlt el teljesen a politikai szemhatárról. Az osztrák alkotmány ugyanis a parlament működésképtelensége esetén lehetővé tette a rendeleti úton való kormányzást is, — vagyis azt, amit a magyar politikusok immár a magyar állam nem csupán polgári, hanem nemzeti érdekeinek szempontjából is egyik elsőrendű veszélynek tartottak. Annál is inkább, mert ugyanakkor a kormány és a parlament mozgásterét amúgyis korlátozta az uralkodó számára még a kiegyezési törvény hatályba lépése előtt biztosított azon jog, hogy előzetes hozzájárulása nélkül a kormány sem törvényjavaslatot, sem évi költségvetést nem terjeszthet az országgyűlés elé. Az így megnyilvánuló abszolutista tendenciákkal szemben az állam és a parlamentarizmus polgári jellegét fenntartani kívánó magyar politikusok a területi ön992
