Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Kulin Ferenc: Kölcsey nemzetfogalmai (tanulmány)
KULIN FERENC Kölcsey nemzetfogalmai Amikor a modern nemzetfogalom, illetve nemzettudat történelmi előzményeként a reformkor nemzeteszméjére szoktunk hivatkozni, többnyire Kölcsey műveiből idézünk részleteket. Mindenekelőtt a Rákos nimfájához-t, a Rákóczi hajh-t, a Himnuszt, a Husztot, a „Rebellis vers”-et és a Zrínyi dalokat vonultatjuk fel a cselekvő hazafiaság, s a nemzeti függetlenségi eszme lírai példáiként; s ugyanezeket a fogalmakat, ugyanezt az érzületet hivatottak illusztrálni a Nemzeti hagyományok és a Parainesis múltunkat elemző és patriotizmusra nevelő gondolatai is. (Legalábbis így tettük mindaddig, amíg az említett tanulmányok is részei voltak a gimnáziumi törzsanyagnak. Ma már nincsenek benne!) A példaanyag kiválasztása különben kiállta volna az idők próbáját, de felhasználásuk módjáról, egyáltalán: arról a szemléletről, amely soha nem a költő történelemélménye és nem a reformkor eszmehullámzásai, hanem a mindenkori jelen pedagógiai értékszempontjai és politikai nemzetkoncepciója felől közelített hozzájuk, nem mondhatjuk el ugyanezt. Mert bármily nemes célok vezessék is az oktatást, az alkalmazott irodalomtörténet sem a művek esztétikumának, sem koruk társadalmi problematikájának megértését nem segíti. Nemcsak leegyszerűsíti az irodalom és az eszmék kapcsolatát, de ki is iktatja az élettények sajátosan irodalmi nézőpontját. Innen szemlélve ugyanis nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy valamely alkotónak, s egy-egy művének mi volt a szerepe egy eszme fejlődéstörténetében, hanem úgy; vajon az író létélményének miféle sajátságaiból fakad egy adott eszme iránti fogékonyság, s hogy annak elsajátítása vagy az azzal való intellektuális és érzelmi érintkezés milyen változást idéz elő az érintett tudat állapotában s a személyiség minőségében. Alkotók és művek soha nem az eszmék iránti szükséglet teremtésében vagy megszüntetésében, felfokozásában vagy mérséklésében vesznek részt, s voltaképpen nem is azokat közvetítik, „csupán” felfogásuk, átélésük módjával és intenzitásával mutatnak követhető vagy követhetetlen példát. Tárgyunknál maradva: a nemzeteszmének Kölcsey alkatában és munkásságában játszott szerepére figyelve lényegesen bonyolultabb és fontosabb felismerésekre juthatunk, mint ami akár a „cselekvő hazafiság”, akár a „függetlenségi” idea, a „kurucos-szabadságharcos” hagyomány frázissá koptatott fogalmaival kifejezhető. A bonyolultság nyilvánvalóan abból fakad, hogy nemcsak mint költő, de mint bölcselő és mint politikus is a nemzeti problematikát tekinti sorsa és jelleme legnagyobb erőpróbájának. Érdemes ezért a különböző „műfajú” kísérleteket külön-külön is szemügyre vennünk. Az önmagát tudatosan kozmopolita szellemben művelő ifjú költő az 1810-es évek derekán (1814.) fordul érdeklődésével első ízben a nemzeti tema- tika felé. Ha a kor szellemi életének irányjelző mozgásaira figyelünk, Kölcsey tárgyválasztása nem meglepő. Mestere, Kazinczy már évekkel korábban megfogalmazta a maga nemzethű álláspontját Berzeviczy kozmopolita ökonomiz- musával szemben, Berzsenyi ódái szinte kötelezővé tették a nemzeti ügy mű967
