Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Dercsényi Dezső: A könyvek vonzásában (emlékirat I.)
végigpróbáltam a művészeti múzeumokat, eredménytelenül. Gerevdch Tibor neve, akinek tanítványa voltam, nem volt jó ajánlólevél sem Petrovits Eleknél, sem Zichy Istvánnál. Professzorom azon elképzelése, hogy Tragor Ignác, a váci múzeum igazgatója után vegyem át annak vezetését, nem csak értékítéletnek illett be, hanem több okból reménytelen volt. Náci bácsi (néha könyveit is így jegyezte) kora ellenére a legjobb erőben volt, s mint a Váci Takarékpénztár elnöke, mellék- foglalkozásban látta el a múzeum igazgatását, sammíi .reményem nem lehetett arra, hogy a múzeum miatt a Takarék részvénytöbbségét is megkapom. Ekkor nevezték ki Fitz Józsefet a Széchényi Könyvtár főigazgatójának, aki határozott programmal könyvtárat akart csinálná az ország első könyvtárából. A helyhiánnyal nem ás törődhetett, de két irányiban is újítani akart a szakembergárdán és a katalogizálás korszerűségén. Nem szeretném, ha félreértenének, a könyvtár státusába a legkiválóbb tudósok tartoztak, de ezekre nem mindig volt szükség egy korszerű nagyüzem megszervezésénél. Legtöbbje néhány óra alatt elvégezte a rá kirótt penzumot és saját tudományos problémáival foglalkozott. Amikor egy ízben panaszkodtam neki fizetéste- len gyafcor.noikságom miatt, felhívta figyelmemet, hogy az elmúlt évek tanúsága szerint innen 10—15 éven belül mindenki katedrára, vagy jelentős tudományos posztra jutott. Néki az volt az elképzelése, hogy a könyvtárnak különböző szakemberekre van szüksége^ még jogászra is, mondotta némi iróniával, hiszen jogvégzett fiatallal akár Dunát lehetett vdlna rekeszteni. A könyv- és a kódexanyag feldolgozása érdekében néki szüksége volt művészettörténészre, álláshelye nem lévén, az említett' paragrafus alapján vett fel. Nem szeretném, ha az elmondottak és a még elmondandók helytelen megvilágításba helyeznék. Egyetlen szót tudok jellemzésére mondani, nem csak kiváló tudós volt — Hess kötete, nyomdatörténete máig is alapvető — hanem Ür — nagybetűvel és a szó legjobb érteiméiben, aki tudta, mi kell egy nagy könyvtárhoz és aki tudott — leereszkedés nélkül — a legemberibib hangon tárgyalni beosztottaival. Fitz József tehát művészettörténészként hívott a Széchényi Könyvtárba, de nem a kézirattárba osztottak be, hanem a szerzeményi osztályra, ott is a sorozatok címleírása volt a feladatom. Soha nagyabb szerencse nem érhetett, mert csodálatos társaságba kerültem. G-oriup Alisszal az élén Asztalos Miklós közvetlen irányítása mellett olyanokkal lehettem nap mint nap együtt, mlint Ortutay Gyula — aki délutánonként a Rádiónál volt — Halász Gábor, Toilnay Gábor, aki alaposan megkritizálta a Magyar Csillagban Nagy Lajos koráról szóló könyvemet, de ez is nagy megtiszteltetés volt, Tamás Lajos, a háborúban elpusztult Sárkány Oszkár, ugyancsak az ostrom alatt elpusztult Joó Tibor és sokan mások. Ez a kör és a Genthon-féle társaság, amely a Centrálfoan ült össze minden délután, alapvetően meghatározta szellemi és politikai magatartásomat. Annál könnyebben ment, mert más síkon, de jól konvergált az otthon hallottakkal. Rövidesen még egy feladatot kaptam. A könyvtárnák szüksége volt egy címíró gépre, Adremára, amelynek ára 10 000 pengő volt. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a Széchényi Könyvtár duplumáinák kiárusításából teremtsem elő a pénzt. A duplumok .között voltak igen értékes első kiadások is, ezek az árverési csarnok aukcióin kerültek kalapács alá, a jelentéktelenebbek közvetlenül az antikváriumba. Így ismerkedtem meg Balassa Józseffel, aki a feloszlatott szabadkőműves páholyok könyvtárainak duplumait vásárolta. Etter Kálmánnal, aki ez időben Esztergom polgármestere volt és a magyar irodalom első kiadásait gyűjtötte. (Nem is tudom, mi lett pompás könyvtárából.) Természetesen megismerkedtem az antikváriumosokkal is, akik közül Lantos Adolf volt a legszínesebb egyéniség. Ez időiben szerezte meg az Admonti kódexet, Szent István törvényeinek legrégibb, XII. századi kéziratát, amely akkor fantasztikus áron, 20 000 pengőért került a Széchényi Könyvtár birtokába. Lantossal később is, amikor már elkerültem a könyvtártól, fenntartottam a kapcsolatot. Készítettük néki az antikváraukció katalógusát, s bizony gyakran megesett, hogy a számla nagy- részét levásároltam. Nem tudom miért, de a köztünk fennálló kor-, vagyoni stb. • 962
