Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Kovács József: A Magyar Szent Korona (tanulmány)

zenikét csillagból álló korona” az örökkévaló dolgok szemléletét jelenti, amely a tizenkét ágazaton alapszik (Opera Omnia, ed. Vivés, Paris, 1863., vol. 13, pp. 482, 290, 293, 313.).

így tehát Gellert Sztephanosz — István — jelenlétében arról a Napfoaöl- tözött Asszonyról beszélt, amelynek „sztephanosz ’’-át, koronáját az apostoli hit tizenkét ágazata ékesíti, vagyis, az Egyházról és hdtvaiLlásárál. Ezért volt nagyon jelentős ez a beszéd, hiszen az Egyház hitét fejtette ki benne. Talán e beszéd csengett vissza István király füléibe, amikor az Intelmekben így ír: „Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak..(Kurcz Ágnes fordítása; Arpádkori legendák és Intelmek. Bp.,

1983., 55. Old.).

15.

Tekintsük a (Magyar Koronát egységes egész neki, tehát úgy, ahogyan ma van. Ebben az egységes egészben azonban minden erőlködés nélkül megkülönböztethetünk két egymástól világosan elhatárolható részt. A szempont, ami szerint a két részt egymástól megkülönböztetjük, csupán csak az a tény, hogy az egyik részen a feliratok görög nyelvűek, a másik részen pedig latin nyelvű feliratokat találunk, így tehát megkülönböztethető

a görög nyelvű rész és

a latin nyelvű rész.

(Nem beszélünk tehát görög koronáról és latin koronáról).

A görög nyelvű rész a korona alapköre, abroncsnak is szokás nevezni; a latin nyelvű rész pedig a két félkörívű áthidalás, amelyek egymást keresztezve az alapkör fölé domborulnak.

16.

Mindenekelőtt néhány megjegyzést.

Az első megjegyzések a korona alaki képére vonatkoznak, külső alakját értelmezik.

„Besonderes Gewicht hat der Kranzgebrauch in der alten Kirche durch Konstantin gewonnen. Das Zeichen, in dem er siegen sollte, war das Kreuz in der Son- nensdheibe... Kreuz, Qhristusrnonognarnim und Kranz haben in Verbindung miteinander grundlegende Bedeutung in der Symbolspraahe der alten Christenheit erhalten”. — „Különleges jelentőségét a koronahasználat Nagy Konstantintól nyerte a keresztény ókorban. A jel, amelyben győzhetett, a napkorongba írt kereszt volt... Kereszt, Krisztus-névjegy; koszorú — egymással összefüggésben — az őskereszitényi jelképrendszerben kaptak alapvető jelentést” (Dr. Walter Grundmann: orerpotyo; xxX címszó, E 7; lásd: Gebhard Kittel: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament. Bd. VIL, Stuttgart 1966., 634:53 skövk.)

Megfontolásra érdemes J. Jacobus Reiske megjegyzése Bíborbanszületett Konstantinnak egyik szavához, amely A Bizánci Udvar szertartásai című művében többször is előfordul. Az említett műnek az elején mindjárt arról olvashatunk, hogy mi is a rendje a nagytemplomba való ünnepélyes átvonulásnak. Ennek a rendtartásnak egyik mozzanata ez: az öltöztetők behozzák a 'kellékeket, többek közt az Imperator aLtözékeit tároló asztalt, valamint azt a szekrényt, amelyben az Imperator koronáit — görög szóval: oté/j fiara — őrizték. A oréppa Reiske latin fordításában következetesen infula, amelyen — amint mondja — olyan sajátos, díszítésre nézve a legváltozatosabb kiképzésű fejrevaló értendő, amely teljesen körülveszi a fejet; magát az elnevezést is &ore<pevt ,körüljárni’ igéből származtatja. Reiske ez892