Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 8. szám - Mészöly Miklós: Az esküvő (regényrészlet)

kosarakban túrót és rozskenyeret, kőivel nyomtatott sagtet, kantáiban forrásvizet a visegrádi haisa diákból. A szóiban forgó külldetéses napon Szacsvad ennek a radikális és mégis óvatos Sziávynak a székemét pillantotta meg a hajnali ködben — miután ő maga már jóideje a kúria körül tábiálbolt és várta, hogy mikor gyullad föl az agamcsos szobában a vöirhenyes színű lampion. Ez ugyanis szintén a rítus-mozzanatok közié tartozott. A zsalukon Ikiszüiremlő tfényderengés emlékeztetett a gondokban eltöltött éjszakákra, a virrasztás aszkéziSére, s bár a biztonság törékenységét ás igazolta, mégis reményt sugárzott, mint jáimibor barmoknak az is tállógyertya.

Az öreg mindenesetre biztosra vehette ilyenkor, hogy az érkezését meghallottam.

'Különben is kedveltem az ilyen korai ébredést. Biztosította a saját hercegi in flagrantánk különös érzését, egy miniden narcázmiustól mentes meztelenség tárgyilagosságát. S ezt még fokozta is a négy különböző helyen felfüggesztett óidon paraszttükör. Ezek a tükrök pusztán azzal, hogy négy különböző szögből rögzítettek bienünnket — mint az égtájaikat megszemélyesítő fantázia-fejek a régi térképeken — rejtélyes élességet kölcsönöztek az ébredés önvizsgálatra kényszerítő magányának. Hozzá kell azonban számítani ehhez a kúria sajátos építési módját, a szobák és terek arányát a megfelelő módon megválasztott boltíveket (egyszerű cseh import falházról lévén szó: a görbe törzsű szil és nyárfából ácsolt ibolthajtásokat) — melyek hol szűkítették, hol tágították a perspektívát. Minden ízében otthonias belső tér volt ez, mégsem nélkülözte a meglepetést. Rosszhiszeműen rá lehetett fogni, hogy az egész elgondolás hibás, oktalan labirintus, mi azonban tudjuk, hogy itt semmi szándékos különcködés nem játszott szerepet. A kúria úgy épült fel, ahogy az idők hozták. Ahogy mód és lehetőslég volt rá. Ahogy a hely és kilátás (távolba-el- látás) kívánta. Ahogy a szükséges anyag rendelkezésre állt. S nem utolsó sorban —• ahogy a kedv és (képzelet változott. Bizonyos, hogy kezdettől hét helyiség — pontosabban, hét zug vagy szöglet — harmóniája látszott a legmegfelelőbbnek. De hogy ez miként alakuljon, arra nem volt tervezői rögeszme, mindent az intuíció determinizmusa döntött el. így biztosítottuk a kiszámíthatatlant, aminék az eldöntöttsége a törvények fölött trónol. Az építkezés során percig sem volt kétséges, hogy az elviselhetetlenül merev, autokrata nyílászárókat, az ajtókat ki kell küszöbölni, még hozzá úgy, hogy az egyes zugok csendje és autonómiája ne vallja kárát. (Erire szolgáltak bizonyos „indokolatlan” falsíkok és beugrók, melyekre csakugyan büszkék voltunk; és mindig elszórakoztatott, ha idegen jött látogatóba s már-méir eltévedt a kúria egymásba indiázó hét szögletében, mint valami kivételes tágasságban. Beidig meglepően kicsi volt.

Ä blaszfémia minden szándéka nélkül kísérletezhetünk itt egy párhuzammal, mely annyira .önként adódik, hogy nem érthetjük félre. A Bibliában nem találunk utalást a bibliai istálló, sem 'általában az akkori istállók méreteire. Nyilván köztudott volt az ilyesmi s feltételezték, hogy a méretek ugyanúgy nem fognak változni, ahogy az Ige érvénye sem változott. [Magunk részéről lapos, hasított kövekből felrakott istállófalakat tudunk a legmeggyőzőbben elképzelni, melyeket mintha az idő épített volna. Vagyis rétegesen és semmiképp sem csiszolt szabályossággal, amilyennel a tégla és egyéb kőfalak hivalkodnak — minden reményt abba helyezve, hogy ha két szerkezeti elemet természetellenes drill esztergályoz egybe, már győztünk is, a múlást kalodába zár836