Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta
1940. április 2-án 59. születésnapját be sem várva, indul ideiglenes „hazát” keresni az Egyesült Államokba. Dittát alig pár hónapnyi fizetéssel hagyja itthon. New Yorkban Serly Tibor és Domonkosné Dorothy Parrish zongoratanár várja, ez utóbbival Kodálynál tanultunk az 1934—39-es években. Bartók hangverseny- kőrútját segítik elő, aki Pennsylvaniában, Chicagóban, Bostonban lép fel, és mindenütt előkészíti az őszi—téli hangversenyutakat Dittának is. Ígéretet kap a New York-i Columbia Egyetemtől, hogy a Parry-féle jugoszláv hősi ének-gyűjtemény lejegyzését reábízzák, ami több évi szerény, de biztos jövedelmet ígér. Látogatást tesz Harsányt László református lelkésznél, az amerikai magyarok egyik vezetőjénél. Május végén hazatér és a Géllért fürdőben csillapítja j óbb váll-f áj dalmát. Ez már a leukémia, vérrák jele! Végrendeletet készített és október 4-én Ditta jelenlétében aláírják. Közjegyzői meghatalmazást ad Béla fiának a bútorok ideiglenes elhelyezésére, nyugdíja felvételére. Dittával tanakodnak: merre utazzanak? Szovjetunió felé imár bizonytalan. Esetleg görög hajával? Végül Lisszabon mellett döntenek 'és svájci barátaik, Gayer Stefiék segítségét kérik. 1940. október 8-án ibúcsúhangverseny a Zeneakadémián. Még senki sem sejtette, hogy utoljára látja-hallja Bartókot a folyosókat is zsúfolásig megtöltő tábora. Elhangzik Mozart F-dúr zongoraversenye Dittával és zenekarral, Mozart fisz- dúr versenyműve két zongorán, Bach Á-dúr zongoraversenye és Mikrokozmosz Bartókkal, kísér a Székesfővárosi Zenekar Ferencsik János vezénylésével. A ráadások, ismétlések szokatlanul hosszúra nyúltak. „Elindultam szép hazámból...” A közönség nem akart elszakadni Bartóktól és Dittától. Végül Bartálí csendesen lecsukja a zongorát és szelíden szól: — „Menjenek .haza!” — ö sem sej tétté, hogy utoljára állt magyar hangversenydobogón. Október 12-én ideiglenesen kijetfentikezte'k, de még sok a kétely. Végrendelete szerint a szerzői jogdíjakat egy-egy harmad részben örökli Ditta, Béla és Péter. A vagyontárgyakat felesben Béla és Péter, de a bútor és emléktárgyak együtt-tartását Dittáfa bízza: — „A berendezési és használati tárgyak, emléktárgyak és műtárgyak... és amelyeket elhalálozásom időpontjáig szerezni fogok, amíg feleségem szül. Pásztory Edith életben van, ezen ingóságok használatának joga őt 'kizárólagosan illesse meg, hogy ezen ingóságok együtt maradjanak.” Dittára immár másodszor nehezedik a sorsdöntés. 1920-foan még csak Magyar- ország és Csehszlovákia között kellett választania, és édesanyjától válnia. 1940-ben már Európa és Amerika között hányódik lelke, most a hazát kell elhagyni és budai otthonát, .melyet 'Bartók kedvére rendezett mindenkor. Nyilatkozata végrendelettel felér: — „Azon az úton kívánok haladni, amelyet Bartók mutatott és világít meg örökre azzal a művészi etikával, amire Bartók tanított mindig mindenkit, munkássága irányával és életével.” „UGRÁS A BIZONYTALANSÁGBA” Ditta fájó szívvel búcsúzik anyukájától, becsitől, éppen most, amikor Rimaszombat pár évre visszatért Magyarországhoz, .és útlevél nélkül látogathatta egymást a Pásztory család. Búcsúzott Lajtiha Lászlóóktól is. A Dittával közel egykorú Lajtháné mondja, hogy Bartók az utolsó napokon sokáig ült a Váci utcai lakásukon és hajtogatta, hogy inkább .menne Erdélybe népdalt gyűjteni, mint az óceánon túlra... Erdély egy része Zágonnal ezekben a napokban szintén visszatért Magyarországhoz. Lajtiha erdélyi származású lévén, mehettek volna együtt a marosszéki, széki muzsikák nyomába... A Magyar Tudományos Akadémia fcb. tízezer népdaltámlapot tároló szobájában Bartókkal az utolsó este Kodály és Emma asszony sokáig vitatkozott. Kifogásolták, hogy a saját rendje szerint csoportosította a népdalokat és mellőzte Kodály elképzeléseit. Bartók akkori akadémiai munkatársa, Veress Sándor berni zeneszerzés-tanár tanúsítja, hogy még levélben is tiltakoztak később, de ennek 619
