Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta

ban franciaországi és svájci hangversenylkörúton, júniusban Baseliben, Luxemburg­ban, Londonban, .ahol Bartók éppen ötvenedszer lép fel, most Dittával együtt és ki gondolná, hogy egyben utoljára ás?!... Ismét Svájcban nyaralnak, készül a Hegedű­verseny, továbbá a Kontrasztok Benny Goodmannak, az amerikai jazz-fclarinétos- nak együttes (bemutatóra. Ditta 35. születésnapján, 1938. október 31-én itthon is a csúcsra ér a zongora­páros: magyarországi bemutató. Az ezüstös fejű Bartók és a viruló, szép, ifjú Pásztory Ditta ül két zongoránál az Operaház színpadán, Jegesi József és Vidovits Sándor kiváló ötösök közreműködésével és a svájci Ansermet vezénylésével felzeng a Szonáta. Családi öröm, hogy 'Ditta anyukája és rimaszombati öccsei is eljöhettek — útlevél nélkül —, ugyanis ezekben a napokban visszacsatolták a Felvidék egy részét Magyarországhoz. 1938 novemberében bejárják még Hollandia és Belgium hangversenytermeit, rádióit. A zongorapáros és Bartók új művének jó híre valóiban az eget veri. De az ég mindegyre sötétebb! December 31-én Bartók és Pásztory Ditta szerződést köt Sohulhof Andor hangversenyszervezővel 1939. április 1-től 1940. augusztus 31-ig terjedő másfél évre, rádió- és lemezfelvételekre is. El sem múlik a nyár, szeptem­ber 1-én kirobban a német—lengyel határon a háború, mely azután Bartók haláláig tart. A Bartók házaspárhoz három lengyel menekült érkezik. Ditta számolgatja, hogy pár hónap alatt tizenhatszor játszottak zongorapárosban, Párizsban, Zürichben kétszer is. Megmosolyogtatta, hogy Velencében csak egy bosszú és egy rövid zon­gora volt, viszont hat ütős, egyik rosszabb mint a másik. Dittának eszébe juthatott egy Bartók-d megjegyzés, hogy éppen a rossz zongorán kell és lehet bizonyítani a tudást, billentesse! kiküszöbölve a Ihanghiibákat. — „Soha többé nem jövök zongorázni ebbe az országba!” — jelentette ki bosszúsan a férj, de decemberben Torino, Firenze, Róma hallgatja őket. Ditta ibírja a hangverseny- utafcat, de a szikár, kistermetű Bartók összeró,ppan. Karácsony előtt meghal hőn szeretett édesanyja. A fia a Farkasréti Temetőbe nem tudja kikísérm, lázas, ki sem mozdulhat. Fekete karácsonyuk van 'és bizonytalan a jövő, legalábbis Európában hosszabb időre... MÁSODSZOR ÉS HARMADSZOR AMERIKÁBAN Édesanyjával valószínűleg 'beszélgetett Bartók, hogy hová meneküljön, ha kiterjed a háború? Édesanyja ideikötötte őt Európához, halálával ez a szál elszakadt. Péter felnőtt, érettségire Sárospatak angol intézetébe adták szülei 1939-ben. Onnan a kö­zeli Rimaszombatba látogatott sűrűbben, Nelly nagymama zongorás-muzsikus há­zába. Bartók mindinkább kettesben imáradt Dittával. Nagyobbik fia Béla megnősült és Budapesten elhelyezkedett. Irma nénit, a 90 éves nagynénit — aki eddig a Bartók nagymamával élt —, Béla fiára bízza. A gyásztól és .betegségtől letört Bartókot és feleségét Győribe hívja Halmos László karnagy 1940. január 17-re. Bár a zenészek ellene szavaznak, Halme« ének­kara — mely Bartókot már énekelt — mellette szavaz és győz. A pályaudvaron Halmossal egy menekült lengyel zenerajongó is várja Bartókot, hogy láthassa. A be­mutatkozásnál németül szólal meg, mire Bartók szinte rákiált: „Németül nem be­szélek!” A pályaudvaron katonák jártak-keltek, veszélyes volt a helyzet. Halmos halkan mondja, hogy egy 'lengyel tanár áll előtte. Bartók erre megszelídül és fran­ciára fordítja a szót. Mikor kiderül, hogy a lengyel csak töri a franciát, elfogadta a német szót és kedvesen elbeszélgettek. Győri hangversenyükön Dittával Mozart c-moll fúgáját adták elő, ma emléktábla jelöli a helyét. Ez volt a már világhírű zongorapáros utolsó vidéki szereplése Magyarországon. Bartók Zathureczky Edével még fellépett Szombathelyen, 1940. március 2-án, az I. rapszódiát és a Kreutzer- és Mozart-szonátát játszották. A magyar vidék mindig hálás közönségétől ekkor bú­csúzott el legnagyobb művészünk — örökre. 813

Next

/
Oldalképek
Tartalom