Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta
zongora. Saját műveinél viszont figyelmeztetett: „Ne érzelmesen, inkább nyersen, szárazon billents!” Bartóikné leginkább játékával tudta felidézni férje zongoraművészetét. Köztudomású, (hogy Bartók többször kijelentette, szeretné, iha egy-egy művét felesége előadásában örökítenék meg. — „Senki olyan pontosan ném ismeri elgondolásaimat mint ő!” — mondotta Ditta édesanyjának. Kétzongorás hangversenyeiken valóban eggyé kellett olvadniuk, pontosan, azonosan játszaniok. — Hogyan tanított Bartók Béla zongorajátékot? Ditta szeme felragyog, hiszen legszebb emlékei ébrednek fel. — „Kivételes tanítványa voltam” —, mondja mosolyogva. — „Bartók rendkívül pontos és módszeres eljárást kívánt. A részletek kidolgozása mondatonként, soronként, sőt néha taktusomként vagy hangonként történt. Egyetlen hangot olykor tíz-húsz-hanmincszor kellett leütnöm. Minden leütést megmutatott a másik zongorán. iDe még a két Bösen- dorfier zongora közötti hangszínfcülörnbségnék is el kellett ‘tűnnie. Nem tűrt el még színánnyalati eltérést sem, csupán .azt fogadta el, melyet elképzelt ‘és helyesnek tartott.” Bartók az akadémián a 14-as tereimben hétfőn, szerdán, pénteken délután 3— 6-.ig tartotta óráit. Más tanár rendszerint 15 percig foglalkozott az afcadémistával. De ő — aki például az 1923—24-es tanévben évfolyamonként mindössze 2—2 tanítványt vállalt — ‘több órát is eltöltött a kiválóbbakkal. iKövetelményei voltak a tempótisztítás, a ritmus, a hangsúlyok és hangszínek, végül mindezek egybefoglalása. — „A megformálás az igazi tehetség erőpróbája” — tanította Bartók. Ditta folytatja: — „Miután szültem és gyermeket neveltem —, ezt az ideális és helyes rendszert férjem megfontoltan és módszeresen pótoltatta velem. Gyakran játszottunk négykezest, Mozartot, Beethoven összes szimfóniáit. Férjem zsebében mindig volt kispartitúra, és abból muzsikáltunk. Rendkívül érdekelték a modem szerzemények, például Sztravinszkij legújabb műveit nyomban játszottuk négykézre.” A nagy mépdalgyűjtő dalolgatott-e népdalokat? — „Mikor Péterfcét tanította, előifordul-t. De inkább velem énekeltette népdalfeldolgozásait és még sokat a gyűjtéséből, és rögtönözte a Msére tét.” NÉPZENEI HANGLEMEZEK, KIADVÁNYOK A csálád gyakran hallgatott gramofonlemezeket. — „Férjem szenvedélyes lemezvásárló volt, főképp modem művek és néprajzi ér- dekességű felvételek érdekelték, például a Báli szigetek népdalai, az afriikai és délamerikai népzenék. Ha csak egy-ikót lemez jött be az országba, arra rögtön igényt tartott és a kereskedők már ismerték ilyen óhaját” Bartókék — Ditta és Péter is — érdeklődéssel vették tudomásul, hogy Bariba Dénes főiskolai zenetörténész tanár némi segélyt szerzett, és elindította a magyar népzenei hanglemezék gyártását. Bartók Béla 1936. március 30-án 500 pengőt — közel egy havi fizetését adta át Barthának a felvitelek folytatására. Seemayer Vilmos olajkutató mérnök, eközben lelkes és találékony nápxialgyűjtő fedezte föl Dél-Du- námbú'lon „Fölszállott a páva” ősi dallamát öregek ajkán. Fölhozta énekeseit a rádióba, és ott főleg Bartók Béla és Lajtha László válogatta a lémezre legalkalmasabbakat. Ilyenképpen készült el az első négy népzenei hanglemezünk. Ezután Or- tutay Gyula a rádió támogatásával ‘folytatta a zenetörténeti érdekességű hanglemez- sorozatot és mi, a fiatalabb gyűjtők, — Domokos Pál Péter, Bállá Péter, Bartók János, Manga János, Dincsér Oszkár és Volly István, — Dunántúlról, Alföldről, Felvidékről, Erdélyiből, sőt Moldvából hoztuk az énekeseinket és a fáradhatatlan Bartók és Lajtha válogatta hanglemezre a vitnyédi gyermekjátékokat, ibölcsőringatást, pün- kösdölést, a felvidéki farsangolást, villőzést, peregi ‘karácsonyi énékeket, dudadallamokat, pávadalokat, p«araszthegédűsök játékát, Ortutay Gyula pedig a gazdag meseanyagát. A Felvidéken, ahol a Bartók és Pásztory család föltűnt, Bartók összegyűjtötte 815
