Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta
a [magyarsággal együtt éló szlovákok, Erdélyben pedig a románok legtöbb dallamát is. Kiadásukról az 1930-as éviekben tárgyalt a szlovákokkal is, románokkal is. Végül is saját (költségén tkiadta a romám koldndákat 1935-ben Bécsben, német nyelven. A drága könyv terjesztéséről is gondoskodott. Amikor a múzeumi népzeneszabában meglátta, hogy karácsonyi énekek gyűjtésével foglalkozom, egy példányt tárvollétem- ben az asztalomra tett. Meg sem köszönhettem, hisz többet volt külföldön, mint itthon. Ditta dedikálta később. Bartók 484 kétsoros kolinda-dallama föllelkesített egy életre. Példájára összegyűjtöttem 277 főleg négysoros karácsonyi népénekünket és 101 Mária-énekkel közreadtuk 1982-ben, 'Ditta anyagi támogatásával, — „Bartók Béla emlékére” ... „Bartók nyomában” 'bejártuk 1977-ben Erdélyt és a román alföldet, és örömmel tapasztaltuk, hogy kolindái élnek a gyermekek ajkán. Brassóban vidám suttyócsapat szállt föl a nemzetközi gyorsra és némi borravaló reményében végig kolindázta a vonatot. Bukarestben alkonyaikor a kocsmákban fcöszünítötték a karácsonyt falusias öltözetű csapatok. Bartók még lóháton (közelítette meg az erdélyi román falvakat, és (kolindaként bukkant rá a csodálatosan szép Cantata profana szövegre és ihlető dallamra: „Volt egy öregapó / Volt néki kilenc szép szál fia..A mai fcolmdások- ról színes képeslapokat hoztunk Ditta Bartók-emlékei mellé. TÖRÖKORSZÁGI GYŰJTŐÚT Bartók 1917 után imár nem gyűjtött fonográffal, Lajtha Lászlóval a hangosfilmezést sürgették. Ditta meglepetésére 1936-ban mégis fonográfhengereiket kór az akadémiától. Törökországba készül. Meglepett minket is, ugyanis a Magyar Tudományos Akadémiának nem volt több hengere, és ezután a népénekek gyűjtését csak régi hengerek lecsiszolá&ával 'tudtam folytatni. Bartók november 2-án Isztambulban van, ahol azt mondják, hogy „nem érdemes Adtainába utaznia”, de Bartók megy! Közben rádión meghallgatja a Cantata profanája .budapesti bemutatóját A londonin jelen volt most az óráját maga elé téve hallgatja a budapestit, és Oittánaik azt írja, hogy Dóhnányi tempói kissé vontatottaik. November 19-én Adanában hallgatja a „helyhez kötött falusi zenét”, az öregek énekét, térdhegedű-jétékát. Családokhoz megy, az oboa-féle zurna és dob pokoli, vad zenéjét hallja, fonográfja kevés a felvételére. A hegyi pásztorok fekete nemez-sátra előtt szőnyegen ülve le is fényképezi fonográfjával együtt a tolmácsa, Achmed Saygun ankarai népzenekutató. Egy hónap múlva tér .haza, 90 dallammal, melyek közül 20 rokon a régi magyar ereszkedókkel. 1979-ben — 44 év múltával „Bartók nyomában” — felkereste M. Csapó Piroska Adana városkát a hegyek között, és ezt írja: „Másfél naipd autóbusz-út Isztambultól, sós .tavas, kietlen tájakon át. Szállást és idős embereket keresve jutottunk el egy szegényes faiház lakóihoz. Szívesen fogadták, miután közöltük, hogy magyarok vagyunk. A szállás fapráocs volt török szőnyeggel letakarva, a másik helyiségből áthallatszott a birtkabégetés. Kérésünkre este a 70 éves gazda szerzett egy régi térdhegedűt és 'bemutatta játékát. Bátortalanul indult a (furcsa, hajításokkal teli dallam. Amikor Bartók által itt gyűjtött dallamokat eldúdoltuk neki, könnyen bekapcsolódott, ha szándékosan hibáztunk, Vissza javított és több hasonlót énekelt. Nyalcszófcagos, ereszkedő dallamok voltak, testvérdallamai a „Fehér (László lovat lopott” népdalnak. A térdhegedű használatáról készült fényképünknek Ditta nagyon megörült, adanai képeslapjainknak is, amikor felidézték azt a ma is rejtélyes tájat, ahová 55 éves férjét nem .kis aggodalommal engedte útra." VILÁGSZÉP KAMARAZENÉK, ÉNEKLŐ IFJÚSÁG 1936. január 8-án repül először életében az 55 éves Bartók Londonból Rotterdamba. Aztán mind magasabbra emelkedő hírnévvel Utrechtben, iHálversümban, Liverpoolban, Birmánghamban játssza a II. zongoraversenyét. A nyarat a svájci hegyekben 816
