Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Volly István: Bartókné Pásztory Ditta
a „javított, átdolgozott” kottakóadványokat, ás Gittával is, Bartók Jánossal is mindig az eredetit játszatta. A 48. születésnapját 1929. III. 25-ét „szépen, nyugodtam" Dittával tölti Bántok. Édesanyja végre Pozsonyiból Budára költözhet, Krisztina körút 91-iben lakók jóvaU idősebb nővérével, Irma nénivel. Nelly mama Rimaszombatból látogatfja lányát, unokáját, amikor a zongoraofctatápai és az útlevél-hatóságok engedélyezik Családi porcelánt, ezüstöt, saját szövésű szőnyeget hoz. Az elhunyt férje ó-orosz, ibevéséses. ezüst cigarettatárcáját Bartóknak ajándékozza születésnapjára. Bartók alkotókedve is kibontakozik az 1930. nyári svájci útiján. A Cantata profana szövegéról levelez Constantin Brailou bukaresti zenekutatóval. iDSittát, Bélát és Pétert Abbáziába hívja: „Szeretnék már együtt lenni veletek” — írja, és édesanyjának pedig gyopárt küld. Gyalogolnak a Monte Maggoren és Laurana környékén, áthajókáznak a két Adrián a jugoszláviai Cirkvenicána. Hazatérve Szől- lőspusztán nyaralhat még a család, őmaga befejezd a Camtana profanát augusztus 28-ra, a 7. házassági évfordulóra. Londonban, Bernben és IFreiburgban szerepel, rádiófelvételei vannak. Írja, hogy Casals Európa-szerte játssza az 1. rapszódiáját, 1930. december 10-én Budapesten is, Bartók jelenlétében és Ditta örömére. Minden új érdekli Bartókot. Amikor külföldön megszólal a film, Dittának ezt írja: „Egyelőre még várjunk valami jobbra.” Bartókot egyszer már kitüntetni akarta a hazai zeneélet: a Kisfaludy Társaság neki ítélte a Greguss-díjat. De amikor megtudta, hogy az ifjúkori „Kék me- felejcses” I. szvitjéért kapná, fölháborodik és újságnyilatfcozatban visszautasítja. 1930-ban a kormányzó új díját alapított, a Corvin láncot és koszorút. Bartóknak ez utóbbit ítélték, nem az elsőt. Jogosan visszautasítani akarta ezt äs, csak édesanyja kérésére fogadta él. A karácsonyt Dittával, Péterrel tölti, édesanyja is velük van végre. Bartóknak egyetlen kezdő gyenmefctanítványa volt, Ditta növekvő kisfia. Amikor Péter iskolába kezd járni, a Trefort utcai gyakorló elemi iskolából ebédre a Bartók nagymamához tér be. Mamilka ilyenkor mesél „a jó kis Lacdiká”-róL aki szereti szüleit, szorgalmas, figyel, rendben tartja dolgait, aranyos gyermek... Péter végül is felbőszült a pedagógiai gyötrelmektől, hazament, bevitt az emeleti WC-be tóét hokedlit, felállt, kőriilpisüte a falat, közben kiabált: „így csinál a jó kis Lacika!” — Apja kirohant a dolgozószobájából, Ditta á földszinti zongoraszobéból. Bartók kétségbe volt esve, de Ditta vigasztalta: „Hagyjad Béla, ez természetes következménye a tanmeséknek! Nincs itt báj, nyugalom!” Ugyancsak Pásztory Jenő nagyon érdekes közlése, hogy a nagyobbacska Péter detektoros rádiót épített. Mikor az megszólalt, odahívta apját az emeletről és tejére tette a hallgatót. Délelőtt volt, a rádió éppen német (hivatalos vendégek Kelleti pályaudvari fogadását közvetítette. Bartók hallgatja, majd megjegyzi: — „A vonatból kiszálló németeket fogadó éljenzés minden meggyőződés nélküli, kongó műéljenzésként hangzott!” Péter zenei érdeklődésére jellemző, hogy később SzőllőspusZtán lejegyzett egy népdalt. Bartók érdeklődéssel vette kézbe, egy hibát talált benne. Elénetóeltette a dalt, Péter helyesen tudta. Ekkor — ahogy Bartók János tapasztalta — kijavíttatta fiával a kottahibát. A .^BARTÓK REND” ÉS A MIKROKOZMOSZ — Hogyan tanította Bartók a fiát és feleségét? Az elcsépelt „módszer” helyett, Bartók szelleméhez, nevéhez jobban illik a „rend” szó, melyet Székely Júlia: Bartók tanár úr című 1978. évi könyvéből kölics'önzünk: „Ha Bartók pedagógiai módszerét egyetlen szóval akarnám jellemezni, ez az egyetlen szó így hangzana: rend!” — írja az egykori tanítványa. Bartók 1931-ben lett 50 éves. „Csendbe* morzsolgatta éveit” — így jellemzi 813
