Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)
szövetséges karja elzsibbadt, Nyugatmagyiar országot elejtették s az beleesett a Németbirodalomba.. A Volksdeutsche Kameradschaft elkészíti „minimális követeléseit”; benne a népcsoport-autonómia és egy náci politikai párt alapításának óhaja. Van már hivatkozási alap is: az autonóm Szlovákiában a német népcsoport vezére, Kar- masin tagja a kormánynak. 1938 októberétől ott megvan az autonómia, a Karpatendeutsche Partei nyíltan nemzetiszocialista alapon szerveződik újjá, s az SS-nek megfelelő karhatalmi egységekkel rendelkezik. November 1-én pedig a berlini Völkischer Beobachter megállapítja, hogy Szlovákia példát mutatott a „Donauraum” országainak: ily módon kell rendezni a német népcsoportok ügyét. Másnap, november 2-án megszületik a bécsi határrevíziós döntés Magyar- ország javára. Harmadnap Imrédy miniszterelnök előterjeszti javaslatát egy „német kisebbségi államtitkár állásának rendszeresítéséről. November 26-án pedig engedélyezi a Volksbund der Deutschen in Ungarn, a Kameradschaft követelte új német szervezet megalapítását. Basoh épp az alakuló gyűlés előtt érkezik haza Berlinből, s közli, hogy ott ragaszkodnak az ő „führerségéhez”. Szónoklatában hangsúlyozza, hogy a Volksbund — mint neve is mutatja — a magyarországi össznémetség kizárólagos képviselője, működése pedig nemcsak a kulturális, de a gazdasági és politikai szférára is kiterjed. Ugyanakkor követeli, hogy a kormány ismerje el a németség közjogi önállóságát. Gratz Gusztáv december 4-én lemond az ellehetetlenült Volksbildungsverein elnökségéről. A megmaradt vezetőség egyezkedni próbál Baschhal. A válasz: a németség ügyeiben ezentúl csakis a Volksbund illetékes, ők pedig, „ha nem akarják magukat a német hépközösségiből kitaszíttatni”, kérjék „egyenkénti felvételüket”. Szlovákiában épp a Volksibund megalakulásának napján deklarálják véglegesen az ottani Deutsche Partei közjogi státusát. Tiso erre is hivatkozik pri- vigyei beszédében, decemberben: „A magyarok, akik szintén itt laknak Szlovákiában ... irigylik a németektől, hogy annyi jogot adtunk nekik. Ezt válaszoltam nekik: jöjjetek velünk, ahogy a mi németjeink jönnek, és akkor ugyanazokat a jogokat fogjátok kapni...” December 25-én pedig Imrédy cikke jelenik meg a Pester Lloydban „Magyarország kisebbségi politikájáról”; ebben már együtt használja a „kisebbség” és „népcsoport” kifejezést, s kijelenti: „amennyiben a németség külön politikai pártba kíván tömörülni, az elé se fogunk akadályt gördíteni...” 1939 januárjában a Bethlen vezette jobboldali ellenzéki csoport tiltakozik Horthynál az Imrédy-kormány „alig jóvátehető” hibája ellen: „A hazai svábság kiszemelt új vezetősége bevallottan külföldi anyagi eszközökkel, külföldi politikai irányítás szerint dolgozik ... A nemzethű hazai svábság, akár a magyarság is, két malomkő közé szorult. Belülről az államilag elismert német szervezetek fogják terrorizálni, kívülről a hatalmas német birodalom fogja őket minden jóval csábítani.” A memorandum aláírói között ott van Tildy Zoltán és Eckhardt Tibor is. Február közepén megbukik Imrédy. Az új kormányelnök, Teleki Pál óvatosan próbálja visszacsinálni az engedményeket: a Volksbund csakis újabb kulturális egylet lehet a Volksbildungsverein mellett, a népcsoport-elv pedig elfogadhatatlan: a magyar nemzetiségpolitika alapja a „szentistváni állameszme”. Ugyanakkor viszont Romániában elkezdődik a német kisebbségi szervezetek átalakítása — a náci népközösségi elv alapján. Április 6-án a szlovákiai Ma58
