Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)
gyár Párt vezére, Esterházy gróf kijelenti: „a józan ész, az önfegyelem” nevében elutasítja, hogy nemzetiszocialista alapon szerveződjenek újjá; ez „német produktum, amit mi nem ismerünk el”. Április 13-án a belügyminisztérium jóváhagyja a Voksbund alapszabályát, s az új egyesületnek csak kulturális tevékenységet engedélyez. Basch — közvetlenül a Teleki vezette kormányküldöttség látogatása előtt — Berlinbe rohan, majd hazatérve kijelenti: a 87 milliós Német Birodalom nem tűri, hogy „egy aránylag törpe ország zsidó-kapitalista kormánya” packázzék vele: a német diplomáciának „hathatósabb eszközei” is vannak, s „akkor aztán szaladhat a magyar kormány az angol és francia barátaihoz”. Tessék tudomásul venni, hogy Magyarország „német élettér” és „német országút Románia felé” ... Régi ismerősünk, Fleischhacker-Andorka Rudolf, Stromfeld egykori segédtisztje ott van a Hitler születésnapjára Berlinbe indult magyar küldöttségben. 1939. április 22-én ezeket írja naplójába: „Az 5 órás katonai parádé nagyszerű. De honnét hozzá a benzin? Blöffölni akarják a világot ezzel, de a kritikus katonák mögéje néznek. Délután Hitler fogad .. . igyekszik egy kedves, kellemes ember benyomását kelteni. Megalománia! Ich! Kell parádé, hogy a katonák engem lássanak!... Esta Ribbentrop nagy vacsorája, nagy rendetlenséggel. Uriebel volt China-ember és Mach Sano között ülök. Igen érdekes beszédek. Mach azt mondja, hogy belekergettük őket a németek karjaiba. Mintha igaza volna.” Mach, a Hlinka-gárda vezére kifelé persze egészen másként beszél: „Mi szlovák nemzet már akkor beírtuk magunkat az új világ .győzelmének könyvébe, amikor nyomban a kezdetben a nemét nemzet oldalára állottunk.” 1940 júliusában pedig majd az Essener N ationálzeitung nyugtázza a szlovák iparkodást: „Szlovákia Németországgal való szabad együttműködésével bizonyos tekintetben példát mutatott arra, ami a jövőben Közép-Európa népeinek együttélését jellemzi majd.” Ekkor, 1940 nyarán születik a második bécsi döntés, amely Észak-Erdélyt Magyarországnak ítéli. A döntőbírósági tárgyalások végső szakaszában a német küldöttek előállnak egy kisebbségi szerződéstervezettel, amelynek elfogadása a magyaroknak kedvező döntés előfeltétele: mivel a romániai németek viszonya az államhoz a népcsoport-elven alapul, az Észak-Erdélyben élő és most magyar fennhatóság alá kerülő németség érdekvédelme megköveteli az ugyanilyen elvű rendezést. Teleki idegrohamot kap, öngyilkosságot emleget, de végül tudomásul veszi a zsarolást. 1940. augusztus 30-án aláírják a bécsi jegyzőkönyvet: ezután a magyarországi német népcsoport kizárólagos képviselője a Volksbund, a nemzetiszocialista világnézet és a teljes szervezkedési szabadság elve alapján. A Deutsches Auslandsinstitut így tájékoztat a bécsi jegyzőkönyvről: „A magyar kormány szerződé'sileg elismerte a németek jogosultságát arra, hogy nemzetiszocialista világnézetüknek megfelelően szervezik ed jenek... A dunai térség további áthatása a nagynémet gazdaság által, német kereskedelmi, ipari telepek létesítése kedvezően fogja befolyásolni a népcsoport-politikát... Mostantól a néppolgárság (Volksbürgerschaft) délkeleten a népi németek számára legalábbis egyenrangú az állampolgárságukkal...” 1940 őszén a Volksbildungsverein beszünteti működését. A német népcsoport most már valóban államot alkot az államban. A helyzet — és vele a hang — változásénak érzékeltetésére elegendő egyetlen beszéd, amelyet Franz Basch mondott el 1941. október 20-án, Elek község 59
