Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)
garista, de semmiképpen sem nemzetiszocialista”, hiszen Szálasi szerint „az állam a legfontosabb, és nem a nép”. Egyébként pedig „a Nyilaskeresztes Párt vezetősége maga is 40 százalékon felül német népiségű emberekből áll, akik akkor is németek, ha nem akarják magukat annak tartani”. Természetesen Szálasi maga is végeztet fajkutatásokat, önmagáról még a népbíróság előtt is büszkén vallja: „Az én képletem például keletbalti alap- fajiságú, hun-török és dinári beütéssel, tehát harmonikus fajképlet, mert mind a három a gondváni alap törzshöz tartozik.” A Nép című nyilas lap 1943. március 29-i számában pedig olvashatjuk, hogy „a pártvezető testvér” rendeletére elvégezték az egyik kerületi szervezet „munkatörzsének” embertani vizsgálatát, s „a törzstisztséget viselő testvérek” fajképe így alakult: 78,49 százalék „mongol kaukázusi és ugoros”, a további 21,51 százalék „északi és mediterrán fajképű”; mindez pedig napnál világosabban bizonyítja, hogy „a nacionalista koreszmének a vezéregyéniségeket adó fajtái a mongol kaukázusi és ugoros, kisebb mértékben a teuton-ordikus”. Kisebb mértékben? — a „nordikus teuton” Franz Basch erre alighanem összeráncolta a szemöldökét. Szálasi 1938-ban már a hatalomátvételben reménykedik. De Basch is elégedett: március óta Ausztria a Birodalom tartománya, Ostmark néven, s nyomban utána napirendre kerül a szudétanémet kérdés, összehangolt német—magyar akció indul Csehszlovákia ellen, s ez már a népcsoport-autonómia megszerzésének lehetőségét csillantja meg a Volksdeutsche Kameradschaft vezetői előtt. Erről a népcsoport-autonómiáról írja Szabó Dezső egyik 1938-as tanulmányában: „Arra akárkinek, egyénnek vagy jtömegnek megvan az emberi joga, hogy elköltözzön oda, ahová jólesik, s ahol esetleg népközösségi lelki-murik várnak rá. De nem dönthet se némán, sem szavazva, sem kéz-, sem láblóbálás- sal arról, ami nem az övé. A földről, a területről: mely az Állam, a Nemzet elidegeníthetetlen, örök tulajdona. Hiszen ezen a jogon a miskolci Toronyalja utca eldönthetné, hogy ő házastól, földestől, csatornástól, wc-stől a Fidzsi-szige- tekhez tartozik, és négy sarkára kitűzhetné az emberevés horog-konyhakését, mint a kannibál népközösség szimbólumát.” Aztán a „nagy szövetségesről” ír, amely „országunk egy részét s fővárosunkat is”, nyilván merő tévedésből, időnként „belerajzolja térképein a saját birodalmába”. Persze, ilyen picurka tévedés „meg-megtörténik a szövetségi hűség ölelkező lökeme alatt. Mert szövetségi hűsége: az tömérdek van, s olyan holt bizonyossággal lehet benne bízni, mint egy végső intézkedésre berendezett máj rákban ...” De ez nemcsak az Anschluss, hanem az első zsidótörvények időszaka is: „De mivel mégis félni lehet, hogy egy Nemzet többmilliós emberségében mégis maradnak még szemek a látásra, fülek a hallásra ... egy olyan tömegszenvedélyt kell teremteni, mely egyetemes árjával magával sodorja az elnyelendő Nemzet nagy tömegeit... A világháborút a zsidók indították, hogy fogyjanak a gójok. Az összeomlást a zsidók csinálták, hogy maradjanak gójok kizsákmányolásuk száméra. Magyarországot a zsidók osztották fel, hogy több határ legyen, melyeken át valutát csempészhessenek. Nyugatmagyarország a zsidók miatt zuhant Németország karjaiba. A németek ugyanis Ausztria megszállásakor egy mérhetetlen tálcát készítettek.. . Arra rátették nyugatmagyarországot s három álló napig úgy kinyújtott karral kínálták a magyar kormány felé. De a magyar kormányt egy zsidó Svengáli meredtre szuggerálta... Erre a hű 57
