Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - Tandori Dezső: "Csukok ablakot, hogy ott nálatok..." (vers)

ered, mondjuk, hogy ide fogsz befúlni, mondjuk, ez a látszat! de a futásból a cél, mondjuk, nem ismer önmagára, mondjuk, mindig, így kell átalakulni olykor, mondjuk, azzá, amire várva,

mondjuk, nem vártál soha, csak fogadtad, rosszabb, mondjuk, szívvel, vagy néha jobbal, mondjuk, amit általad mentve adtak lények, mondjuk, s jelöljük szárnyasokkal, mondjuk, akár, e kötést, mely szabadnak szentel, mondjuk, hogy kötve légy, s az ára, mondjuk, egyre-itt-lét, „az ablakos fal”, nem épp, mondjuk, szabad nyitogatása,

mondjuk, a szorongás, valami Másért, mint úgy, mondjuk, a közelébb-szokásos, mondjuk, egy magány-nyomozás, mi rád fért, és kell, mondjuk, a közöny-nyomozáshoz, mondjuk, ár a kérdés, jobb-e a záros idők, mondj uk, fenyegető határa, mondjuk, mint oly öröm, hogy íme, átért veled az úti kedv akármi „tájra”,

mondjuk, hogy úgy kedvtelve csavaroghatsz, ennek, mondjuk, vége, és nem megoldást, mondjuk, keresel, ám az, hogy feladhatsz emitt, mondjuk, sok mindent, ad amott mást, mondjuk, módot találsz épp erre — „szólhatsz”, s csak mint, mondjuk, eszköz szoláltatása, mondjuk, talpra állítod a lemondást, így lesz, mondjuk, ennek is oly halála,

mondjuk, mely nélkül még lelkibb szegénység várna, mondjuk, ha már a semmi névvel, mondjuk, nem nevezhető véget érték ők mind, mondjuk, és akár a kivétel, mondjuk, örökszabálya, ami mérték lehet, mondjuk, „neked”, és visszalátva, mondjuk, azt mondod, „végre lát!”, vagy ésszel akarsz, mondjuk, választ adni a tárgyra,

mondjuk, mely tárgytalan, s kellesz-e hozzá, kérded, mondjuk, de .. . Innen visszatérülsz, mondjuk, ma még, nem érsz rá s nem is adsz rá, mi lesz, mondjuk, egyszer, s amire készülsz, mondjuk, kevesebb-több: tárt ablak adná a nyár, mondjuk, hajnalát, de szobája, mondjuk, kettő a lakásnak, s te épülsz, ugyan, mondjuk, hogy egy ablaka tárva,