Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám - Tandori Dezső: "Csukok ablakot, hogy ott nálatok..." (vers)

mondjuk, jön rád, de csak rád jön, amott már, náluk, mondjuk, zárt ajtószárnyakon túl, mondjuk, tombol-áll a fojtogató nyár, rekken, mondjuk, és harminc fokra lódul, mondjuk, kötötten, a szabad higanyszál, és te, mondjuk, egyenlő-formaságra, mondjuk, törekszel... és nem a való-új vonz így, mondjuk, magad-visszafogásra,

mondjuk, de mégis a Másik, a Mások; és van, mondjuk, egyszerűen, Kiért, hogy, mondjuk, rímet térítve, hogy szabályok között, mondjuk, készen élj, míg egyéb fogy, mondjuk, veled, általad .. . Ám ki váltott jegyet, mondjuk, olyan előadásra, mondjuk nálad, hogy megszabhassa: méltóbb mi-hogy, mondjuk, a vers alakulása,

mondjuk, s azé, ahogy élsz láthatóan, csukott, mondjuk, formákban, vagy kitárva, mondjuk, de nem mondod, mert fontosabb van ennél, mondjuk: az ablak . . . már bezárva, mondjuk, tíz perc még, s akkor: összelobban két tér, mondjuk, két jó-se, rossz-se hő, mondjuk, neked kell, ha-már-nyolc madárra jöjjön, mondjuk, élénkítőbb idő:

„Legalább ti ne panaszkodjatok,

lehessek legalább ennyit-tevő,

ha — látszat! — a világot egyre másra

hagyjuk, s nem játszunk szüntelen nyitásra,

csukok ablakot, hogy ott nálatok,

mondom, és minek a poétikája

mind ez, a mégis-szétbukó-sorok,

legyen előbb valami levegő.”

(Vagyis a költő örül ugyan, hogy a maga javára friss levegő árad be, ám ha madaraira, kiknek szobájában ott az éji rekkenet, azonnal rányitni nem meri e frissebb-szoba terét, becsukja inkább az ablakot, hogy a két tér közt ne legyen egyenlőtlenség; s aztán, persze, ahogy künn melegszik a reggel, ablakot lehet nyitni az egész lakásra; a költő ezt a művészet föl-le útjával is párhuzamba vonja.)

788