Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Tandori Dezső: "Csukok ablakot, hogy ott nálatok..." (vers)
TANDORI DEZSŐ „Csukok ablakot, hogy ott nálatok...” A művészeti útról Mondjuk, kezdetben voltak a szabályok, aztán, mondjuk, ellenjátékszerűen, mondjuk, tágulni kezdtek a határok, nem ment, mondjuk, már olyan egyszerűen, mondjuk, a költészet, a stilizálok, talán, mondjuk, leállók formasága, mondjuk, az eggyéválást szerteszűrten vélték, mondjuk, ráfogni a világra. Mondjuk, már oly sok lett a lehetőség, hogy így, mondjuk, lassan látszani kezdett, mondjuk, hogy bármit enged bár e bőség, mégsem, mondjuk, érződik hitelesnek, mondjuk, egy idő múltán az erősség, készség, mondjuk, átlottyadt lanyhaságba, mondjuk, maguk az anyagok jeleztek, megint, mondjuk, szükségük van szabályra. Mondjuk, minden meg is csinálható ma, csak épp, mondjuk, így érződik kevésnek, mondjuk, nem jár biztos kört, mint az óra, persze, mondjuk, valahová kilépett, mondjuk, maga a kör, a mutatókra nem tart, mondjuk, igényt, ám aki látja, mondjuk, amit lát, résznek vagy egésznek látná, mondjuk, hadd érthesse magára. Mondjuk, a stilizáció, a zártság így jött, mondjuk, vissza a műveletbe, mondjuk, mellyel ki-ki mégis a mását véli, mondjuk, foglalhatni keretbe, mondjuk, az eszközök minden hatását úgysem, mondjuk, léptethetjük hatályba, mondjuk, ez már átcsapna őrületbe, s ezzel, mondjuk, sok vesztés veszne kárba: mondjuk, mint ha egy kétszobás lakásból nem bírsz, mondjuk, többé kiszabadulni, mondjuk, és épp a végtelen-szabályból 787
