Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Császár István: Gyilokjáró (elbeszélés)
És azután elmondják, hogyan írhatnék és mit; milyen növel kellene élnem; hogyan kellene „elbánnom” az elhagyott vagy még el nem hagyott feleségeimmel stb. Amikor együtt vagyok velüik, bohóckodom, veszekszem, vitatkozom, aztán, elmétázok, és olyan magányosságba merülök, mintha 'eltűnnék közülük. Talán csupán ezért a mindannyiunkban meglevő boldogtalan magányosságért szeretjük egymást — amíg a szüléink, elsősorban Anyánk létezése összetart bennünket. Ha ő nem lesz, egészen biztosan széthullunk, és már életünkben csak emlékek leszünk egymásnak. Tulajdonképpen az egész világ egy Gügye-család. Gügyeségünk átformálja házastársainkat és gyerekeinket is, természetesen nem egyformán. Még közelebbi ismerőseink számára is mítosszá válik a mi Gügye-családunk. A rendés hétköznapokon korán reggel, amikor Anyánk miár hazajön a nagycsarnokból, apám is felkel. Anyánk reggelit készít. Bőségesen reggeliznek: lágytojás, sajt, felvágottak, tej, kávé, puffasztott rizsből vagy külföldi tápszerből készült tejes pépeik. — „Én nem tudom, mi volt velem, Iluska — mondja apám. — Egész éjjel azt álmodtam, hogy nem tudok aludni. Állandóan azt álmodtam, hogy alüdni akarok és sehogyan sem tudok. Hogy állandóan ébren vagyok...” Ezen motyogva elmereng. — „Mert örökké idegeskedsz. Ne félj, már hamar meghalunk, aztán nem álmodsz semmit” — mondja Anyánk. Hajnali négykor beengedik a Nagycsarnokba a Virágárusokat. Az emeleten körbefutó galérián árusítanak reggel hétiig az őstermelők, a vdrágker- tészek. Anyánk a többi virágárussal tülekedik fel, csupa feszültség ilyenkor, a száját összeszoirítja és ridegen szigorú, majidnem támadó az anckifejezése. ö is mindenkit megelőzve először körbejárja a galériát, hogy szemügyre vegye a kínálatot és az árakat. — „Hogy?” — kérdezi. De úgy megy tovább, mintha a válasz nőm is érdekelné. A régi őstermelők már ismerik a börzének ezt a játékát, csak a kezdők szólnak a vevők után eSdfekélve, és ötven fillért vagy egy forintot engednek az előzőleg mondott iádból, de látszólag ügyet sem vet rájuk senki, pedig a virágárusok mindent megjegyeznek. És a második körnél kezdődik az alkudozás, Nem csepülik az ámít, de kegyetlenek az őstermelőkkel és egymással egyformán. A virágárak nemcsak az évszakok szerint, hanem az ünnepek, névnapok, társadalmi események szerint 'is változnak. Az pedig, hogy a virágárusok milyen minőségű virágot tudnak eladni, milyen mennnyisiégben és milyen áron, attól is -függ, hogy a város melyik pontján árusítanak. Anyánk boltja vagy standja talán a város legjobb helyén van, a Skála Áruház mellettá piacon. Ö és a hozzá hasonlók a legjobb és legdrágább virágokat vesrik, de többször körlbejíárják a galériát, amíg ‘kialakul az ár, amit meg kell adni, mert a fconlkurrencia szinte percek alatt felvásárolná a megfelelő virágokat. Anyánk is a több mint tizenöt éves tapasztalatával pontosan tudja, hogy mikor milyen virágot kell vennie, és arra le is csap, mint egy ragadozó. Amikor a menők megvették virágaikat, jöhetnek a második vonalbeliek, és legvégül, hét óra felé, amikor Anyáink már régen a piacra szállíttatja a virágait, akkor jönnek a körúti hiénák, akik a lehető legolcsóbban megveszik a feldúlt -piac lerongyolt virágait, közvetlenül az őstermelők számára kijelölt idő lejárttá előtt. Valamikor Anyánk is lent kezdte, de már akkor is a mostani helyén árult, csak az 780
