Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 7. szám - Császár István: Gyilokjáró (elbeszélés)
születésnapon és más ünnepeken esedékesek, természetesen nem számítom. Anyánk tehát — apámat nem számítva — tizenihat emberiről gondoskodóik. Persze a Gügye-család valamennyi tagja megélne a virágüzlet nélkül is, ugyanúgy, mint más; az átlagtól legfeljebb abban különböznek, hogy módjukban áll egy kicsit jobban élni. Amíg Anyánk él. Szövetkezeti vagy tanácsi Lakásokban laknak. Kocsija 'is csak háromnak van pillanatnyijáig. Életmódjuk a legteljesebb mértékig átlagosnak mondható, a ritkán előforduló kilengéseik és botlásaik is átlagosak. A Gügye-Családot az idők kezdetétől mostanáig Anyánk tartja össze, ‘gazdaságilag és érzelmileg egyaránt. De lehet, hogy most a Gügye-család utolsó napjaihoz érkeztünk, mert Anyánk és apám öregek és fáradtak, ők ketten többet dolgoztak, mint a Gügye-gyerekek együttvéve mostanáig — és mint amennyit dolgozni fognak ezután. Hogy meddig fognak élni a Gügye-gyerekek, az teljesen bizonytalan, Bertalan például súlyos cukorbeteg, Piroska betegesen elhízott, Zsuzskán nem látszik semmilyen betegség, én viszont..., bár eddig megúsztam betegség nélkül, de vonz minden káros szenvedély, és úgy élék, mint egy kalandor. Valószínű, hogy Mairilka túlél mindannyiunkat: nem dohányzik, nőm iszik, a gyerekkori epilepszián kívül soha nem volt baja, még náthája sem. Anyánk és apám viszont nagyon hamar meghalnak. Most is talpon állva haldokolnák. A virágüzletet már egy évvel ezelőtt fel akarták adni, de aztán maradtak, mert nem tudják eldönteni, mit tegyenek. Anyánk többször beszélt a virágüzlet feladásáról vagy bérbeadásáról, de érdemleges tanácsot egyikünktől sem kapott. Mi Gügye-gyerekek tudjuk, de nem hisszük, hogy Anyánk meghalhat, legalábbis azt képzeljük, hogy van még idő a cselekvésre. Pedig nincs. Érdekesebb az a szakasz, amikor a vég még ném következett be, de már elkerülhetetlen, és megismerve a Gügye-családot, a képzeletünkben játszódik le mindaz, ami egyáltalán bekövetkezhet. A Gügye-családot akkor láthatjuk együtt, amikor Anyánk ünnepséget rendez a lakótelepi, szövetkezeti, másfélszobáls lakásukban. Ilyenkor ott van Marika kivételével az összes Gügye-gyerek. Marika azt mondja: — ^Szarok erre a hülye családba. Mindegyik csak a szegény muteron élősködik. Még az a rohadt Fazekas, meg a vén hülye Laczkó is” Az utóbbiak az apósak, akik szintién ott vannak a feleségeikkel. Ott van minden mozgatható unoka is. Egyetlen lakótelepi szobában. Szinte hihetetlen, de mindannyian elférünk. Mlég egyik másik unokatestvér is ott van, meg valami ismerősök. Anyánk négy-ötféle ételt főz, süteményt, édességeket készít. Ha már megérkeztek a gyerekek, segítenek ők is. Bohóckodunk, gúnyoljuk egymást. Vallásos szektatag apám énekeskönyvéből szent énekeket énekelünk. Ilyenkor töredékében felszínre kerül az egész múltunk. Olyan az egész, mint egy különleges bolondokháza. Ilyenkor mondja Piroska húgom, szándékosan eltorzítva az arcát: — „Gügye család. Hát nem?” — „Az” — mondom. — „Hát nincs igazam? Most nézd meg! Nézd meg! Hát nem egy Gügye család — Piroska szereti kínzóan ismételni a szavakat, mondatokat. —- Hát nem? Mondd1, igaz, hogy megint felszedtél valami mirZát? Anyu mondta, hogy ott voltál náluk egy falábú nőivel. De lehet, hogy féllábút mondott. Vagy fabábut. Ja igen. Azt mondta, olyan volt, mint egy bábu. Anyu! — ordítja —, anyu! Milyen nővel volt a Zoli? Falábú?’’ 778
