Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)
lam veszélyezteti a területén élő népcsoport érdekeit, a birodalom jogosult beavatkozni, hiszen a népi németek sorsáért az egész német nép felelős. Basch már a Darányi-kormány idején népcsoport-vezetőnek mondja magát, s a budapesti német követségen keresztül tart kapcsolatot a birodalommal Ugyanezen az úton kapja a csoportjának szánt pénzösszegeket is. Irányítója — csakúgy, mint a többi külföldi népcsoport-vezetőé — az SS irányítása alatt működő közvetítő szerv, a Volksdeutsche Mittelstelle. Hívei kíméletlen harcot folytatnak a Volksbildungsverein „áruló” vezetősége ellen. Gratz Gusztáv 1937 őszén már kétségbeesett memorandumban panaszkodik Darányi miniszterelnöknek: „Ha ennek a mozgalomnak nem tudjuk útját állni, akkor számolnunk kell azzal, hogy rövid néhány esztendő múlva a magyarországi németség a német politika egyszerű eszközévé fog válni.” A veszély érzete mind nagyobb az egész társadalomban. Ennek következménye, hogy a 20-as évek „turanizmusa”, de általában a fajvédő eszmevilág különös változásokon megy át, tükrözve a társadalomban és politikában meglévő kibékíthetetlen ellentéteiket. A „turanizmus” már nemcsak a Trianon utáni tipikus magyar „nemzeti magányérzet” ellen kínál orvosságot, de a nagynéniét terjeszkedés veszélye ellen is. Ez tükröződik Bajcsy-Zsilinszky Endre akkori eszmevilágában, de ez húzódik meg Szentgáli Antal államtitkárnak, a Turáni Szövetség „helyettes nagyvezérének” 1932 tavaszán kelt memoranduma mögött is: ebben Horthynak javasolja a fehér emigráns Szaharov cári tábornok megnyerését a Törökországgal és Japánnal közösen létrehozandó „turáni birodalom” gondolat a számára. Szaharov csatlakozása — írja a nem csekély fantáziával megáldott szerző — lehetővé tenné a „80 százalékig turáni vérű oroszság” bekapcsolódását „a turáni eszmekörbe”. A cári tábornoknak nyújtandó „aránylag szerény dotáció” busásan megtérül majd, hiszen „a szovjet megdőlése esetén, ami egyszer feltétlenül be fog következni”, „ugrásszerűen” sikerül majd elterjeszteni az „orosz turáni gondolatot”, természetesen a vezetés „magyar kézbe ragadásával”. Hogy „az egész orosz turánság testvéri szövetsége” — fejezi be a szerző — mit jelentene a magyarokra nézve, „az nem szorul magyarázatra”. Látni fogjuk, hogy a valószínűleg még Horthy számára is nevetséges memorandum „alapeszméje” Szálasi és a „hungarizmus” gondolatrendszerében is megtalálható lesz, mintegy „ideológiai menekvésként” az abszolút német hegemónia nyugtalanításai ellen. Gömbös Gyula is valamiféle csodaszernek, de legalábbis ideológiai fegyvernek tekinti a turanizmust. Amikor Darányi Kálmán 1932-ben üdvözli őt, mint „a Volga menti puzdrás és kelevézes magyarok” utódát, az új miniszterelnök így válaszol: „Az államtitkár úr... eltalálta azt a hangot, amellyel hozzám közel lehet férni. Ha valaki nekem arról beszél, hogy az ősmagyarok milyen életet éltek, akkor azonnal elmélyedek és el is érzékenyedem, mert az ösztönök, amelyek bennem élnek, a magyar televényből valók .. Szabó Dezsőnek bizony más a véleménye. Ö, az „ellen-faj elmélet” nevében, 1936. október 14-én így búcsúztatja a „puzdrás-kelevézes ősök” utódát: „... az elment miniszterelnök germán volt teste-lelke minden adottságában, élete minden megnyilvánulásában, énje egész megépülésében. Ha tényleg csak az anya hozta a német vért a családba: soha még egyoldalú befolyás nem lett oly egyedül meghatározó, mint nála. Mint sójegecke az egész só-kristálynak, mint csepp víz a tónak: úgy volt az egészet megmondó része a hazai svábság- nak. Ez a nép szorgalmas, józan és sok gyakorlatiassággal ravasz. De teljesen 55
