Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 6. szám - Póth István: Egy horvát költő pályakezdése Szombathelyen (Ivan Mažuranić) (tanulmány)
a Pesti Naplót 1850-ben és a Divatcsarnokot 1858-ban. Említésre méltó, hogy elsőiként ő fordította Dantet magyarra („Vita Nuova” — „Űj élét”). Császár költészete betegesen érzelgős, lélektelen. Erőltetett érzelmeit, gondolatait viszont gyakran szépen csengő sorokba, csinos farmjába öntötte. Sok szonettet írt és ez a műfaj maga utalta a költőt arra, hogy inkább a formára ügyeljen. Némi elismerésben is volt része, Toldy Ferenc a „szabatos szép forrna mesterei” közé sorolta, de alapjában véve a finomkodó szalon költészet képviselője volt, aki nem 'tudott felüléméikednd a középszerűségen. Még életében azzal is hírhedtté tette nevét, hogy élesen támadta Petőfi munkásságát és szemben állt a. népies költészettel. Császár Ferenc tíz éves fiumei tartózkodása (költészetében is tükröződik, ö énekelte meg irodalmunkban elsőnek azokat az érzéseket, gondolatokat, amelyeket a tenger látása, lenyűgöző élménye vált ki az emberben, és írt egy „dalimat népregét” Az árva szírt címmel. Oktatói és irodalmi tevékenysége mellett Császár fogalmazóként is működött a fiúméi közigazgatásban. Mind iskolai, mind hivatali munkásságával elnyerte a közvélemény és a hatóságok elismerését, s Fiúmé városa felvette Császár Ferencet patrícius tanácsosad sorába, ami igen nagy megtiszteltetést jelentett. Egy köztiszteletben álló tanár, ismert költő természetszerűleg nagy hatással volt tanítványaira, elsősorban a legjobb tanulóra, a magyar nyelvi tanulmányokban is kiemelkedő Ivan Mazuranióra — Mazsuranics Jánosra (ahogyan akkor nevezték). A költészet iránt fogékony diák csakhamar 'közeli kapcsolatba került tanáréval. „A fiatal Mazuranic [Császár Ferenc] közvetlen hatása alatt volt... s, általában sokkal közelebb állt hozzá, mint feltételezhetnénk. Ez látszik a költő ebből az időből származó leveleinek hangnemén és abból az intimitásból, mellyel a Mazuranié testvérek egymás között emlegetik nevét ...” — olvashatjuk Iván Mazuranié 1979-ben Zágrábban kiadott összes jegyzeteiben. A horvát költő hagyatékában Császár néhány könyvét és kéziratát is fellelték. Többek között egy Mythológiai Kézikönyvet, amely bizonyára jó szolgálatot tett a verselő dióknak, de talán 'később is, mikor klasszicista verseit írta és hasonlataiban, metaforáiban, allegóriáiban bőven használt mitológiai fogalmakat. Említésre méltó az is, hogy a hagyatékiban két kéziratos magyar versgyűjteményt is találtak Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor és Károly, Bajza József és mások költeményeivel. Mindkét füzetben ugyanaz a bejegyzés szerepel: „Mazuranié János, Bölcsesség-tudomány I-évi Hallgatójáé, 1834.” Ivan Mazuranic költőd tehetsége már a gimnáziumban is megmutatkozott, amikor magyar nyelven kezdett verselni „mint igazi magyar” („kao prtavi Madjar”), ahogyan ezt első életrajzír,ója 1861-ben megemlíti. Császár Ferenc hatásának számlájára írhatjuk a horvát író első nyomtatásban napvilágot látott versét. Ez egy 1832-iben röplap formájában megjelentetett magyar nyelvű óda, mellyel a fiúiméi gimnázium tanulói városuk „és az egész Magyar Tenger-Part” kormányzójától Ürmlényi Ferenztől elbúcsúztak, amikor ő a pozsonyi országgyűlésre indult. A búcsúztatás alkalmából rendezett ünnepélyen maga a fiatal szerző szavalta el költeményét. A hatásosan előadott óda felkeltette a kormányzó érdeklődését a szavaió-verselő diák iránt. Ö tette lehetővé, hogy Mazuranié később magyarországi ösztöndíjat kapjon. A költemény elme: Búcsúdal, mellyel Nagyméltóságú, Méltóságos és Nagyságos Ürményi Ürményi Ferencz urast... Az 1832-iki Országgyűlésre indultakor fiúi tisztelettel üdvözlé A ’Fiumei Kir. Gymnasiumban Magyar Nyelvet tanuló Ifjúság. Hadd idézzük ízelítőül az első versszakot: Már már elhagyod a szélvészes Adria Hullámát meredek partjait elhagyod, ’S örvendezve sietsz a’ HaZa szent ügye S’ Fejedelmünk szava merre int. 567
