Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

Káldos Gyula, Vas Kari bátyám egykori tanítványa hívott meg ebédre a hegyen, a cetli búcsúsofcon kívülre, az alsósági mulatság fölé, ahol már reggel is sok volt a részeg. Míg iD sajtolta a szőlőt, az új prést és a imusZkolófát avatván sürgölődött a kíváncsiam segítkező gyerekekkel, Gyula új pincéjét nézegettem, nem hű- sülhettam úgy, mint a régiekben, melyek a Ságon majdnem teljesen megritkultak. Gyürüsy Dezsőé iműteremihatású villa, vendéglátómé újmódi nyaraló.

Tóth János, a népi építkezés kiváló tudósa, 1942-lben még ősi pincékre talált a Ságon. Hova lettek mostanára? Sajnos, a gazdák szegényesnek képzelik, a múltukkal együtt lebontják mindegyiket. Bár, azt hiszem, Káldos Gyula nem emiatt csinálta ilyenné a magáét. Pallérozott, hagyománytisztelő emlber, a nagy celldöimölki könyvtár vezetője, a bibliotékák történetében tudóskodik, neki már nem ás lehetett egy régi pincét megmenteni. Nem az ő szőlőjében állt Nagy Miklósé, melyet Tóth János imég eképpen ad tovább:

„Az adatok szerint a legrégibb pince Nagy MiMósé. A nemesdömölki Jamzsó- családtól vásárolta a Nagy-család valamelyik őse. A borospince mestergerendájába bevésett évszám a pince matuzsálemi korát hirdeti (1467 imáj. 1. J. M.). El kell fogadnunk az évszámot, mert több adat valószínűsíti. Nem állott senkinek érdekében a hamisítás, hisz eddig senki sem kutatta a pincéket, s így senki sem hívta fel a tulajdonosok figyelmét 'régiségükre. A tüzelőberendezése a vasi földön egyedülálló, s az ismert pincetűzhelyék között a legrégibb alakot példázza. A külső pincében (présház) nincs mennyezet, a belső pince egy mestergerenda 'közbeiktatásával 10— 15 om vastag pallókkal lepadlásodt. A 'külső pincében a bejárati ajtóval szemben van a sárból készült tűzhely, mely csák 15 em-rel emelkedik a pince földpadozata fölé. A tűzhely elején 30 om magas sárpad van, s a végén a sarokban V alakú föl- magasítás, a tulajdonképpeni tűzhely. Fölötte az ajtózáradék magasságában háromszög alaprajzú szilkrafögó — terelő — látható, s efölött a borospince mennyezet 70 am széles .'pallókból, mely a 'présháznak csak egynegyed részét födi be. A tűzhely tehát nyitott, kéménye nincsen, a füst a két terelőt megkerülve a tetőhéjdláson át szüiremkedik a szabadba. E tűzhely sajátossága, hogy alig emelkedik a földpadoz.at fölé, s így az elfogadható tudományos .megállapítás (Bátky) szerint a legrégibb tűzhelytől alig különbözik. E tűzhely tehát a magyar népi építés legrégibb terméke.” Ebből azt képzelem, ha 1942-ben ilyen ősi pincék találtattak a környéken, a Tekintetes Űr sömjénd pincéje sem lehetett az, amit most ráfognak, hanem valami, talán a Nagy Miklóséhoz hasonlatos, bár gazdagságához mérten nagyobb. A som jenit a másik Berzsenyi ág elődei építhették.

Míg föl a Ibonjúpörkölt, s a krumpli ehetővé puhul a lecsavart tűzön, elvisz Kál- dos Gyula a szomszédjába, hadd lássam, a régi pincékből mi maradt? — kétszázéves mester gerendából fűrészelt ajtódeszka. Stolcz Jenő szerint azt mondták, egy egész szőlőt megérne. 1777. van ibelevésve és megfejtetlen jelék. A tulajdonos majd lefényfcépeztefi és megfejte ti. Volt egy régi faprés is, olyan, amilyen a Sághegy Múzeumban látható, elkérték valamelyik múzeumnak és újat adtak helyette. Stolcz Jenő szótlan tagbaszakadt férfi, felesége talán csak miattunk feszélyezett. Szíves kötelességből összecsöndítjük poharainkat, allig szólunk, álljuk a marasztalást, míg a borjúpörkölt le nem kozmállana.

Nem sejthette a Gyula, a régi pincékről mit tudok, icsupán érdeklődésembe bízott és szolgálta az elérhető meglepetést. AZt sem tudhatta, a mákoSkalácsot menynyire szeretem, mikor asszonya nékem ajánlott tésztájából kínált. Nem evett harminc éve borjúhúst, s éppen foorjúpörkölt az ebéd, különleges, titkolt fűszerezéssel. HáTisten, szerencsésen spóroltam étvágyamat, a kedvességet kellően viszonoztam, szívből dicsértem milyen finom, a lenti búcsúd lakomákkal föl nem cserélném, az bizonyos. S nem úgy ettünk ott, mint két begyi agglegény, s nem is kényszeredett vendégek környezetében vigadoztunk torkig zabálya, böthösen.

Látogatók jöttek, s éppúgy mehettünk volna hozzájuk szabadon és fesztelenül a társalgáshoz kapcsolódva, új irányt szabva a beszélgetésnek. Ki ahogy akarta, forgatta tréfára a szót. Voltak itt asszonypirító pajzánkodások, s ráállt a száj a vaskos

329