Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)

Haszana őrsparancsnok a piacunk rendőre vo>lt. Minden kocsmáros, kereskedő, kupec, és spekuláns naponta fizetett neki baksdst. Kapzsi volt, ha csak egy öt- kopékest aditak neki, azt is elfogadta. Amíg kijártunk a piacra a játékasztallal, Haszana minden nap kapott egy bizonyos összeget a gazdámtól.

Elindultunk, hagy megkeressük. Az állatvásáron találtunk rá. Valami cigánnyal veszekedett. Megvártuk a dolog végét. A cigány egy ötvenkopekest csúsztatott Haszana zsebébe. Az őnsiparanicsnok ettől megnyugodott és otthagyta.

— Dolgom van veled! — súgta neki a gazdáim.

Félrehúzod tak.

— El kell fogni egy embert — mondta neki Maruda.

— Miféle embert?

— Van itt egy férfi.

— Mit követett el?

— Az nem a te dolgod! Te csak fogd el, vidd be az őrszabára és tartsd ott, amíg elmegyek a rendőrfőnökért. Mennyit kérsz érte?

— Sevellhinónt akarsz menni? Seveldhlnnek ma nincs rád ideje.

— Ez nem a te dolgod. Én idehozom. Mennyibe fog kerülni?

— Fegyvere van annak az embernek? — kérdezte Haszana.

— Azt hiszem, nem tart magánál, de te egyedül nem tudod elfogni. Szükséged lesz még Ikét-három emberre!

— Ki lehet az!... Két-hároim rendőr... Akikor azok is részt vesznek a dologban!

— örülsz, ugye?! Megcsörgethetem, itt van!

— Ingyen ők sem jönnek.

— Mennyit számítasz fel három rendőrért?

— Fejenként három rubelt.

— Kilenc rubel?! — kapott a fejéhez a gazdám.

— Tíz. Pálinkára és ennivalóra is kell még egy rubel.

— És neked?

— Nekem? — Haszana elgondolkozott. — Nékem öt rubel jár.

— Aztán miért, hogy a nyavalya esne beléd?! Az őrs parancsnok nak talán nagyabb az ára, mint a közrendőrnek?

— Nem tetszik?... Menj, járj egyet, aztán gyere vissza. Most tizenöt rubelt mondtam, de később ötvenbe fog kerülni! Ez a dolog olyasminek látszik, hogy... nem, nem!

Haszana hátat fordított a gazdámnak. Maruda elkapta a kezét, megállította.

— Rendben van, fogd el, kísérd be, a pénzt majd megkapod utána.

Haszana felnevetett.

— Nem tehetem — mondta.

Nem volt más kiút, Maruda elővette a pénzt:

— Nesze! A többi ötöt majd utána.

Haszana körülnézett, ráförmedt valakire, hogy ne ácsoroigjon ott, menjen tovább. Közben Maruda a cservonyecet beleejtette a zsebébe. Haszana belecsúsztatta a kezét a zsebébe, megtapogatta az aranyat.

— Ki az, és hol van?

— Először hozd a rendőröket.

A piaci rendőrőrszobára mentünk, öt perc múlva Haszana három rendőrrel jött ki. Haszana és Maruda előttünk mentek, halkai tanácskoztak, nem hallottam, hogy miről. Útközben a rendőrök is beszélgetni kezdtek egymás között. Maruda meg én lemaradtunk a tőrkészáitők műhelyénél. Haszana tovább vezette a rendőröket. Mind a négyen berontottak Papcsuk kocsmájába. Röviddel később már ki is jöttek. Az én Lukámat összekötött kezekkel hozták ki és elvitték a rendőrőrszoba felé.

Maruda vidáman dörzsölte össze a kezét, a rendőrök után nézett és ezt mondta nekem:

— Most már meglesz a pénz! Ezer rubel... kevesebbel nem érem be. — El494