Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - István, a király - Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról Bakay Kornél régésszel beszélget Sárdi Mihály

lek találni ennek a műinek. Talán az sem vétetnem, hogy maijdmeim egy kenek év­századdal korábbiam már volt egy hasonló zenied kísérlet. Talán nem is volt helyes azt mondanom, hogy 'kísérlet, hiszen nem ikdsebb személy int Isibván királyról ope­rát, mint Erkel Ferenc. Nem tud aiz ember szabadulni attól a gondolattól, hogy 1885 és 1983 között csaknem egy kerek évszázad telt el! 1844-től Erkel a Hunyadi Lász­lóval belerobbant az akkori magyar társadalom egészébe. Majd ezit követően a Him­nusszal, 1861-ben a Bánk Bánnal és az előbb említett István ikniállyal egy elemi erejű társadalmi mozgást indított ed, majd miután elindította, tartott életben. Na­gyon hosszú időn át, különösképpen a XX. század időszakában, különféle történel­mi-társadalmi Okok következtében, a nemzet felrázásának ezt az útját, amely az ér­zelmekre hatóan igyekezett megoldásokat találni, kissé elméllőzték, kissé háttérbe szorították, majd teljes egészében visszaszorították azzal a gyanúival élve, hogy min­den ilyen kísérlet, minden iiyen igyekezet esetleg a rosszul értelmezett nacionaliz­mus veszélyét sízülld újjá vagy teremti meg. Az előbb azt mondtam, meg merem ’koc­káztatni, sorsforduló ez a zenemű, ez a rockopera, még akkor is, há esetleg többek a párhuzamosítást Erkel Ferenc, Szörényi Levente és Bródy János között erőltetett- niek érzik vagy túldiicsérőnék. Nem feladatom és nem is tehetem természetesen, hogy zeneileg, zenietörténetileg értékelő szavaikat mondjak, de én azt gondolom, hogy az augusztus 20-i ünnepi bemutatón tapasztaltaik, majd az azután következő élmények összegyűjtése alapján kijelenthetem, igenis páratlan fednázó ereje volt ennek a rock- operának, amely mind a mai napig figyelemmel kísérhető. Most legújabban a hang­lemez kapcsán. Én abban látóm a legeslegmagyobb jelentőségét ennek az előadás­nak, illetve ennek az egész nagy vállalkozásnak, hogy nagyon hosszú idő után elő­ször tudott hatni a ma emberére. És főképpen az önszántán kívül, az önhibáján kívül nemzeti tudatát ilassan-lassan teljesen elhagyó, olykor tudatosan sutba vágó fiaital generációnak közvetített egy olyan — nem kétséges, alapvétőén érzelmi hatást, ame­lyet megértett. És ez nagyon fontos. Ebben látták nagyon sokan más külföldi, ha­sonló zeneműveknek a jelentőségét is. Nyilvánvalóan olyan nyelven kell szólni egy adott kor adott nemzedékéhez, nemzedékedhez, amely számukra adekvát, amit ké­pes felfogni, .amit ‘képes feűdoigozmi, amelyre tud reagálni. Mert hiába született né­hány kimagasló és viilágegyetemesen elismert magyar zenemű, akár Szokölayra gondolunk, akár másra, ezeknek a hatása nagyon szűklkörű volt. Sokat foglalkoztat bennünket történészeket is, milyen úton-módon lehetne elérni, hogy a történelmi is­meretek száraz vagy kevésbé száraz, de mindenesetre közvetlenül ilyen széles kör­ben hatni nem nagyon képes bemutatása helyett valami olyat találjuink, amely a legszebb, a legnemesebb értelemben nemzetté teszi ezt a népet. Mert attól -még nem válilk nemzetté, hogy adott politikai határokon beűiül egy nyelvet beszél. Történelmi múltunknak a félfedése, megismerése önmagában nem elégséges, ha nem tudunk vele ihatni és a jelen társadalomra vonatkozóan olyan tanulságokat kifejezni, ame­lyek a mindennapi életünket befolyásolják Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor kérdéses a szerepünk. És most kanyarodnék vissza István király személyéhez. Kétségtelen, hogy több­féle megítélés létezik. Én azft nem tapaszitalfami, hogy az államalapító királyunk megítélésében szélsőséges nézetek lennének, azonban az bizonyos, hogy nemcsak a kevéssé dsikolázotitak körében, hlanern a magasabb iskolát végzett, műveltebb nagykö­zönség -körében is nagyon szerény .ismeretek vannák. Igaz -azonban az is, hogy az em­berek igyekeznek pótolná a hiányosságokat. Ezt igazolja, hogy soha nem látott re­neszánsza van a történelmi munkáknak, a történelmi könyveknek. Nem tudunk olyan témát feldolgozni, sokszor nem is nagyon jód, legalábbis ami a közérthetőséget illeti, amely ed ne fagyna. Teljesen érthető ez a felfokozott érdeklődés, ez a minden­re ráfigyelés. Gondoljunk csak arra, ami 1978 óta szinte -máig folyamatosan tart, a koronázási ékszereink, a koronázási jelvényeink kapcsán. De ezek a történelmi munkák bármilyen nagy példányszámiban kelnek is el, nem hatnak kellőképpen. Az olvasó emberek száma ma sajnálatosan nagyon kicsi. Még a könyv-péddányszámok -is sokszor csalókák, mert a megvett könyv -nem azonos az elolvasott könyvvel. Tehát 452

Next

/
Oldalképek
Tartalom