Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 5. szám - István, a király - Szörényi Levente és Bródy János rockoperájáról Bakay Kornél régésszel beszélget Sárdi Mihály
amikor valakinek fogaimat kell alkotnia egy ilyen rendkívül jelentős személyiségről, mint István király, akkor nagyonls számit, hogy milyen élményeket kapott olyan nyelven, amelyet ő is ért, amivel azonosulni tud. Itt kívánkozik ki belőlem a második kérdés, ami az elmondottakból fakad: a rockopera vajon helyes István-képet mutat-e a nézőknek? — Egyébként nagyon köszönöm a szép párhuzamot az Erkel Ferenc-opera és az István király rockopera között. Erkel tulajdonképpen a nemzeti opera alapjait teremtette meg, és talán ugyanaz az értelme lehetett az ő szándékának is, mint ami most, száz évvel később ennek a rockoperának. Az összehasonlítás azért szép, mert ez a műfaj tulajdonképpen mind az esztétika, mind a művészet-szociológia szerint periférikus műfajnak számít a mai napig is. Tehát a rock még mindig kívülálló műfaj, amelyet a szórakoztató ipar használ, de nem igazán ismernek el. Az akkori nemzeti operát felválthatja egy rockopera? Az már zenetörténetileg is érdekes kérdés, hogy az opera vajon betölti-e még azt a feladatát, amit annak idején felvállalt, illetve ha nem képes rá, akkor például a rock átveheti-e tőle a stafétát? Az eddigiekből kitűnhetett, hogy mint valamelyest hozzáértő szakember is nagy egyetértéssel hálllgattaim és élveztem a rockoperát. Egészen föltűnő a történelmi légkör hitelessége. Ez terimószettesien nem csodá, ha az ember megnézi a feltüntetett szakértőik névsorét, ahol a rendkívül jelentős szerepet játszó Nemedkürty Istvánon 'kívül Györffy György neve is olvasható. Amikor az ember ott ül a nézőtéren és az egykor volt események többé-kevésíbé ismerőijeként figyeli a jeleneteket, meglepetésként hat rá az a hitelesség és hitelességre törekvés, amely áthatja a szövegkönyvet és a cselekményes vonalvezetést. Rendkívül mértékben nem értek egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a szerzők egy fedűlietes, elemi ddkodiás szinten fel- férceit történelmi sizíndáratoot készítettek, írtak. Ilyen véleményeket, sajnos az egyébként rangosnak számító Élet és Irodalom is közzétett, éppen a bemutatót követően, augusztus 26-án, (a szerzője: Varjas Endre). Varjas nem átallja, és most tudatosan ezt a szót használom, áldrámánaik nevezni a történelmi helyzetkép felvázolását, sőt odáig elmegy, hogy a történelmi forrásokiból kétségtelenül nem igazolható Koppány leányának figuráját Dobó Katicás trükknek nevezi, ami már nemcsak sértő, hanem egyenesen a hozzá nem értésnek egy egészen kirívó megnyilatkozása és megnyilvánulása. Tudniillik, a történelmi személyiségieknek felvonultatása és szereplése — a rockopera keretein belül — nagyon jó. Az, hogy a figuráikat megtestesítő, megelevenítő színészek mennyire tudtak megfelelni az álltaink alakítandó, formálandó történelmi személyiségeiknek, az egy más kérdés. De az alapállás helyes. Az az ellenpontozás, hogy István király, illetőleg István fejedelem szembenáll Kop- pánnya/1, ez nemcsak drámai fogásiként itelitalálat, hiamem történeOimileg is teljesen fedi az általunk ismert egykori valóságot, hiszen a magyar történeHemtudamány legújabb eredményeit is fel-felcsiiillannii láthatjuk a rockoperáJban, almi rendkívül hízelgő, legalábbis nánlk nézve hízelgő. István fejedelem alakjia jód megformált, a történelmi eseményelkkeil teljes egészéiben megegyező, legalábbis ami a fő vonásait illeti, megegyező. Felmerült olyan kérdés is, hogyan látja a történelemtudomány István alakját ma? István királyt a magyar történetírás mindig kiemelkedő történelmi személyiségnek tekintette és tekinti. Ebiben a vonatkozásiban semmiféle vita nem merült fel. Amivel az utóbbi évtizedek gazdagították a 'képet, és ez is jól tükröződik a rackoperának a szövegkönyvében, az tulajdonképpen az előzmények mélyebb feltárása, megismerése volt, hogy tudniillik az államszervező harcok, az ál'lamalakuilás idős Zalkának eseményed nem kizáródaigosan István király érdemei, h/anem igen jelentős mértékben az édesapjáé, Géza nagyfejedelemé is. Ugyancsak jód eltalált Sarolt figurája is. Nagyon megfelel ő is a történetaiá ismereteinknek. Hozzáteszem megint, hogy sem magunkat, sem a közönséget nem szabad ámítani. Nem szabad azzal ámítani, hogy a történelmi 'múlt teljes egészében megismerhető. Ez nincs így. Ezt a történészek, minél tudományosabbnak igyekeznek látszani, annál kevésbé szokták 453
