Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 4. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
ruhája lompos, teste rossz-szagú, (hogy senki sem akar vele egy szobáiban lakná. A pnaf'ászok szép pénzt kerestek azzal, hogy minldenki más sZdbálba költözködött, menekülvén ítamellay elől. A várparancsnok végre adott neki egy kis szobát, afféle zugolyt, ahol magányosan lehet, bűzben és szennyiben. De Jab- lánczy, az önsanyargató, téibolyodott, rapportra jelentkezett és valósággal kö- nyörgött, hogy engedjék őt Ramellayvial együtt lakni. 18513. december 18. Akik nem kézművességgel foglalkoznak, azok tudománnyal űzik el az agy- velőt bénító unalmat. Legnagyobb kapacitás közöttünk Barsi-Neumann bicskei plébános, aki hírlapi cikkeiről ismeretes. Ritka észbeli tehetségei mellett van egy nagy hibája: kötekedő természetű, goromba modorú. Jeles nyelvtehetség egyik szobatársam, Fiéba József bánhidai plébános. Ugyanaz a katolikus pap, akire Haynau elfogatósa alkalmával ötven botot veretett. Azóta nyomorúságos az egészsége. Szlávy János kedvenc tudománya a matézis. Sok ismeret lakozik a talpig becsületes, kitűnő, jó hazafiban, Pfeiffer József csanádwálrmegyei papban, aki Szent-Annán volt plébános. A volt katonák közül sokat tanul Do- bay, Máriássy, Psotta, Tóth Ágoston, Tóth Károly, Nagy Jenő és Berzsenyi. A többi rabok tunya semmittevéssel töltik az időt. Némelyek borba fullasztják a bánatot, mások kártyával igyekeznek elűzni az unalmat. Aki teheti, az süt- főz örökösen és a hasát imádja. Másaknak egyedüli időtöltése az örökös álmodozás az amnesztiáról. Képzelődnék. Egyik határidő után a másikat tűzik ki. Az nem zavarja őket, hogy sületlennél sületlenebb kombinációik meghiúsulnak. Sokan közülük virágkedvelők. De hol tenyésszék a virágot? Sok tanácskozás és vitatkozás után úgy oldottuk meg a problémát, hogy kereskedőktől vettünk drága pénzen ládákat és még drágább pénzen földet. A földdel telt ládákat a fal tövében 'Végig fölállítottuk. Itt tenyésztettük a georginákat és folyondárokat. így jutott hozzá az elbágyadt szem a szerencséhez, hogy a karmos falon egy kis zöldet is láthatott. De hajh, a régi, szép nyárnak már vége! A ládák üresen állnak a fal tövében ...” Uraságad Kazinczy Ferenc Fogságom naplóját nem olvashatta, de ha levelező barátjával hosszan elbeszélgetett volna, éppilyen 'állapotokat talál a Mar- tinovics-összeesküvés utáni politikai foglyok 'esetében. Elképzelem, minderről tudhatott másfelől, s most a fönti részleteket csupán ráadásnak tartja, s azt, amit múltkor megírtam — áll a mi korunkra is. Bár a sághegyi büntetőszázad élete inkább az olmützi, josephstadti sánorabofcéboz hasonlított, akiknek sakkozásra, tanulásra, unaloműző mesterkedésre semmi lehetőségük nem volt. A magam böntönélményeit nem tolldhatoim ide, hálaisten! Földy János magának írta le napjait. Am, azon csodálkozom, hogy Kazinczy, aki élete és lelke valamennyi részletét, 'rezdülését szétihíresztelte, a Fogságom naplóját „szálló papírszeletekről” csak 1808-iban formálta remekművé, s részlete is csak l®48^ban jelent meg. A Pályám emlékezete egyik változata, 1828-ban a Tudományos Gyűjteményben nyomtattatott ki, olyan, mintha épp -kirándulgatott volna Budán, Brünnben, Kufsteinben, Munkácson, és üveges hintából, nem a kufsteini cellaablakból nézné az Alpok fenyves szikláit. Pedig micsoda szenvedés rejlik e szavak mögött: „Partra léptem, kétezer-háromszáz- nyolcvanhét napi hányattatásaim után.” Fogsága naplójából megtudhatjuk. Még élete végén is volt oka eltitkolni, akár 'Földy Jánosnak. Az övét Vénséges özvegye adta végakaratul Balassa Imrének, hogy egy történész megőrző birtokába jusson. Csak így adhatták ki kilencven évvel később, miután Földy első mondatát papírra rótta : „Képtelen az utca, Nagyvárad elbújt a falak mögé.” 308
