Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Bertalan Lajos: Író az útkereszteződésben (György Sebestyén: Studien zur Literatur)
nyelven született, az életre szóló útravalót magyarul, magyaroktól kapta. S ha már az előszóra hivatkoztunk, említsük meg a kötet záradékául odarótt vallomássorozat befejező tételét. Ebben egykori barátaira, budapesti találkozásokra emlékezik: Sar- kadi Imrére, Kormos Istvánra, F. Nagy Lászlóra, s első igazi költőismerősére, Radnóti Miklósra. Ahogy Radnóti az Orfeus nyomában kefelevonatát javítja apró gyöngybetűivel, s ahogy a falon megpillantja Fouquet festményét: Agnes Soréit mind madonnát, s hozzáteszi a felvillanó emlékhez: „huszonöt évvel később erről az Ágnes Soréiról írtam színművet...” Több mint húsz kötettel a hátamögött az Osztrák Pen Klub alelnökeként, a Pannónia néven megjelenő magyar—osztrák magazin szerkesztőjeként még mindig vissza-visszatér a pesti évék szárnyra bocsátó varázslatához. A kismartoni — eisen- stadti — Roetzer Kiadó jelentette meg most az irodalmi tanulmányokat (Studien zur Literatur), éppúgy mint néhány éve lírai hangvételű útikönyvét Burgenlanöról, „ahol az utak keresztezik egymást.” Ez a tényleges határközelség, a ma burgenlandi, egykor Moson, Sopron, Vas megyei falvak s a Fertő melléki táj hangulata, vonzása éppúgy hozzá tartozik Sebestyén irodalmi portréjához, mint a magával hozott szellemi tartás, érzelmi töltés, ami esszéiben, elbeszélő prózájában, hangjátékaiban, színpadi műveiben, röpke följegyzéseiben lépten-nyomon átüt sorain. S az is természetes, hogy két nyelv birtokában magyar írókat (Krúdy, Illyés, Molnár) szólaltat meg németül. öt fejezetre tagolt könyvében válogatott esszéiből, cikkeiből kapunk ízelítőt, s egyúttal vázlatos képet érdeklődése sokoldalúságáról. Marx Károly egyik mondatán eltűnődve, annak irodalmi vonatkozásait fejtegetve kezdi, aztán a kritikus dilemmájáról, a mecénás szerepéről és lehetőségeiről, az irodalom és az irodalmi látomások kiárusításáról, a könyvpiac és megrendelő nivelláló szerepéről, s „zsurnaliz- mus nevű betegségről” ír azzal a szúggesztív erővel, amely tárgyához véleménye szerint egyedül méltó. Számára ugyanis az irodalom élet-halál kérdés („Az ember válasza a halóira.”) Azért foglalkozik vele, mert az irodalom gyönyöre semmivel nem pótolható, félelmeink ellen hatásos szer, s hisz küldetésében, általa jobbítható az emberi nem. Ebből az alapállásból nézve természetes, hogy a feltett kérdésre: megakadályoz- ható-e az irodalom? Csak is tagadó választ adhat, noha tudja, hogy szétforgácsolható, eltéríthető, szétfecseghető. A befolyásolt kritika például újdonság- és szen- zációhajhász, agyba-főbe dicséri, magasztalja a futtatott műveket, akár van 'bennük érték, akár nincs, félrevezeti az olvasót, s mert az irodalom és újságírás régen elvált egymástól (valamikor Maupassant, Csehov műveit például hetente közölték a lapok, Dickens, Edgar Allan Poe, Theodor Fontane újságíró is volt (elcsúszott a biztonságosnak vélt talaj, a tájékozódni vágyó olvasók iáiba alól. Az irodalom — írja — életfunkció. Ha egy társadalom nem tudja ezt a funkciót saját szervezetébe értelmesen bekapcsolni, elveszíti öntudatát. Akit az istenek el akarnak veszejteni, annak elveszik az eszét... A világirodalmi „Kitekintés” egyik legvonzóbb okfejtése (A görög mítosz kertjében) Homérosz Odüsszeiájának egyik epizódjával foglalkozik. Miért következett be a fordított varázslat Odüsszeusz és Kirke találkozásakor? Milyen erő adta vissza a disznóvá varázsolt társak emberi alakját, életét? Hogyan nyerte meg Kirkét? Az út és magyarázat szerinte a halj meg és élj! parancsa. S ha már ókori görög „világutazó” története fölmerült, ide kívánkozik egy másik fejezet, „Az útikalauz felelősségéről ... Tűnődésében természetesen Homérosz „nagy útikönyve”, az Odüsszeia az első példa, aztán hivatkozásul ott van Dante Isteni színjátéka, amelyben nem kisebb személy az idegenvezető, mint Vergilius, s ha folytatjuk a sort, Goethe Itáliai naplóját is megemlíthetjük... Az Úton Burgenlandiban (Unterwegs in Burgenland) szerzője számára mindez életbevágóan fontos, mégpedig a pillanatnyi benyomás rögzítésénél sokkal lényegesebb okok, mint a hovatartozás, szellemi kötődés, a hely ihlető szelleme, a genius loci miatt. Ami pedig a német nyelvű irodalom klasszikus örökségének mai sorsát illeti, arról is van néhány csípős megjegyzése. Kleist drámái előtt például kétszáz évvel 286
