Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Bertalan Lajos: Író az útkereszteződésben (György Sebestyén: Studien zur Literatur)

költő neve kívánkozik ide, hogy plasztikusan megvilágíthassuk az előbbi állításun­kat: Kormos István és Csoóri Sándor. Kormos István Fehér mágia című műfordításkötetéről úgy ír, hogy már koráb­ban riporterként kifürkészte Kormos műfordítói, következésképpen költői titkait is. (Az interjú Kormos István A vasmozsár törője alatt c. kötetében olvasható s a Rádióban 1972-ben hangzott el.) „Kormos mindig jelzőből teremt kifelé állítmányt és alanyt... Ott áll, ahol ítélkeznek a jelzők... Jelen költészetünkben a hangutánzó és hangfestő szavak legnagyobb mestere... Általuk úgy emeli föl a verset, miint sa­tu a kocsit, nem a vehemens emberek izomerejével, hanem a fizikai törvényeken alapuló áttételek rafinériájával.” Ágh megfigyelésed ilyenek, elevenek és igazak, bi­zonyíthatóan tárgyszerűek, s azonnal jegyezhetők. Csoóri költészetéhez, a Párbeszéd, sötétben című kötete alapján, kritikája zára­dékaként 12 pontot fűz. Ezek olyan pontok, melyeket csak igaz költő érezhet meg egy másik igaz költőiben, és ahogy mondja: nézzük a 3. pontot, így hangzik: „Gyü­mölcsökben, nyárban erotikus, tehát a nőkben is. Télben, tavasziban halálos, mint a Fejér megyei csaták.” Az Utazás félálomban prózakötet kapcsán ilyen telitalálato­kat ír: „Csoóri kiszolgáltatja magát, és szóra bírja a rosszakaratot.” Vagy a jelen­ségre így reflektál: „Mutatvány a hazáért. És értem.” A többműfajúsággal és a meg- késettséggel vádolt Csoóriról így Vélekedik: „Nem azért ír prózát, mert a vers mel­léktermékeit akarja hasznosítani. Nem szövetkezete melléküzemágának csoportve­zetője. Nem gomb-, nem parketta-, nem bőrkikészítő búzamezői háttérben, hanem a Gazda mindenért. Prózája azért lelkesít ennyire, mert versei lándzsahegye. S nem verseit akarom kisebbíteni, hátrarakni. Inkább azt mondanám, hogy prózája vers.” Ágh István Csoóritól vitathatatlanul sokat tanult, hiszen rá is lillenének az előbb idézett sorok, ha nem is pontosan ilyen hangsúlyokkal, de lényegszerint. Mégis bi­zonyos ma már,-hogy a szuverén világú Ágh István költőtől tanult legtöbbet. Halovány tükrözésként ennyit tudok fölvillantani az Egy álom következményei­ről. Hogy Ágh pályáján kiemelkedő jelentőségűnek tartom e könyvet, nyilván ki­derülhetett az eddigiekből. A prózát író Ágh István mostanában kitartó szorgalom­mal nagy földijének, Berzsenyi Dánielnek, (mint írja) Dani uraságnak fogalmaz. A folyóirat-közlések után olvasói mohóságom már a kész könyvet szeretné föllaipozni. GYÖRGY SEBESTYÉN: STUDIEN ZUR LITERATUR A budapesti születésű Sebestyén György tizennégy éves korában, 1944-ben, éppen negyven éve azon frissiben olvasta a világirodalom legszebb költeményeiből Szerb Antal válogatta kétnyelvű gyűjteményt, a Száz verset. Nem véletlen tehát, ha négy évtizeddel később Bécsiben, amikor készülő kötete előszavát írta, bevezető sorai­ban erre a varázslatos erejű kötetre, a mun ka táborban elpusztult (elpusztított) Szerb Antalra és egyik legkedvesebb költőjükre, Keatsre hivatkozik, őket idézi. Keatstől nemcsak az Óda egy görög vázához méltán híres sorát: „Szépség igazság — igazság szépség... ”, hanem azt a másik vallomást is, a leírt szó igézetéről: „Ó, el­hangzó dallamok, ti édesek, de ti, el nem hangzó édesebbek...” A leírt szó varázsa, a mondatok ősidők óta egymásba fonódó láncolata — hite szerint — az emberiség, az ember mentőöve, Ariadne fonala, amely, miután fölis­mertük és legyőztük magunkban a Minótauroszt, kivezet bennünket a labirintus­ból. Ahogy írja, már gyerekkorában eljegyezte magát az irodalommal, s noha két „nyelv igézetében” nevelkedett, irodalmi munkásságának túlnyomó hányada német 285 író az útkereszteződésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom