Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Zimonyi Zoltán: Szükségletek és értékek (Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980

Az irodalom történetírás mindig felvet korszak olás i problémákat. Nincs ez másképpen Görömbed András könyve esetében sem. A kérdés lényege: egységes korszaknak tekinthetjük-e a címben is jelzett 1945—1980 közötti időszakot, mint Görömbei teszi; egyáltalán: milyen szakaszokra bontható a csehszlovákiai magyar irodalom eddigi rövidke, hatodfél évtizedes története?

A köztudatba Fábry Zoltán — tulajdonképpen metaforikusán használt — elnevezése, a „hanmadvirágzás” szivárgott szét. Fábry a Szlovák Szépirodalmi Kiadónál 1963-ban megjelent Harmadvirágzás oíimadó tanulmányában a magyar szellemeiét három megindulásáról beszélt, s ennek megfelelően három korszakot különített el: az 1918—1938 közötti első húsz évet (alapozás), 1938—1948 között a „néma éveket”, s végül 1948. december 15-ét követően, az első magyar nyelvű lap megindulásától a harmadvirágzás korszakát.

Fábry Csehszlovákia 1938-as felbamlasztása és az 1948-as „újraindulás” közötti évtizedet egységes, reálisan létező korszaknak, „próbatét és igazoltság, a hűség és kitartás” esztendeinek tekintette, nem irodalomszünetnek tehát! Ezt azért hangsúlyozzuk, mert Fábry felfogását éppen e ponton korrigálta Csanda Sándor, aki A mai magyar irodalom története 1945—1975 IV. című — már említett — .kézikönyvben, csak két korszakot különböztet meg: az 1938—1948 közötti „néma évtizedet”, mint folytonossági hiányt nem tartja létező irodalmi korszaknak.

Görömbei András elveti a „harmadvirágzás” koncepcióját, a csehszlovákiai magyar irodalom legújabb korának a kezdetét 1945-től (az ő szavával: „a felszabadulástól”) számítja, ellentétben Fábry és a nyomdokain haladó Csanda 1948-as korszakhatárával. Azon beiül két allkorszakot különít el. Az első az 1950-es évek végéig tart (kb. 1958-ig, az Irodalmi Szemle megindulásáig), a második (a .kibontakozás) pedig a 60/70-es évekre esik.

Görömbei korszakolása — és ezt nem tudjuk elhallgatni. — visszalépés Fábry Zoltán álláspontjához, sőt még Csanda Sándor kiigazításához képest is. Már önmagában a „felszabadulás” szó használata ás cinizmus — Csanda Sándor szavait kölcsönözve — „a szlovákiai magyarságnak a felszabadulás tényével tragikus ellentétben álló négyéves jogfosztottságára” vonatkoztatva (Kézikönyv, 24.1.). A csehszlovákiai magyar irodalom önálló entitás, így téves a történetét az együttélő többi nép és nemzet, általában a népi demokratikus országok irodalmával analógiásán korszakolni. Tanácsos tehát újra Visszanyúlnunk Fábry alapvető, ám metaforikussága miatt elmosódó, pontosítást kívánó .periodizációjához. Fábry korszakolásának szerintünk az a gyöngéje, hogy — személyes íród sorsa és élményei alapján érthetően — folytonosságot erőltetett a csehszlovákiai magyar irodalomra, noha azt megszakí- tottság jellemezte, mint Csanda korrekciója helyesen rámutatott. Mindkettejük közös, (csupán más előjelű) hibája viszont, hogy egységesen kezelték az 1938—1948 közötti „néma éveket”. Fábry mindvégig reálisan létező korszakként, Csanda pedig egészében árodalomszünetnek. Tévedésükre rávilágíthatunk, ha emlékezetünkbe idézzük azt az evidenciát, (.tautológiát?) hogy a csehszlovákiai magyar irodalmat, magából a jelenségből eredően egyfelől Csehszlovákia léiével, másfelől az ott élő magyar etnikummal posztulálhatjuk (függetlenül attól, hogy jogszerű-e vagy sem e magyar nemzetiség helyzete!)

1938-ban, amikor megszűnt Csehszlovákia államisága, s magyar nemzetisége a bécsi döntés alapján „hazatért”, a korábbi csehszlovákiai magyar irodalom is „bensővé” lett, azaz e minőségében egyszerűen megszűnt — az irodalomtól ugyanannyira idegen tényezők hatására, mint amelyek világra kényszerítették. Folytonosságát nem legdtímizálhatjük az ugyanekkor megalakult önálló Szlovák állam magyar etnikumának irodalmi életével, ám éppen Fábry Zoltánnak, Szalatnai Rezsőnek, Peéry Rezsőnek és másoknak oda is kötődő munkássága miatt érzékenyen kellene megkülönböztetnünk a csehszlovákiai magyar irodalom 1938-at követő sorsában a „hazatérés” (saját entitás megszűnése) mellett az önálló Szlovák állam magyar irodalmát.

279