Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Szarka László: A nemzetiségi kérdés kutatása Csehszlovákiában 1976-1982 (tanulmány)
teni. Rendkívül pozitívan értékelik a szomszéd nemzetek szocialista fejlődésének jelentőségét e téren. Ezzel összefüggésben talán nem érdektelen idéznünk Zvara megfogalmazásában a CSKP kisebbségi politikájának jellemzését: „A Csehszlovák Kommunista Párt és szocialista államunk a nemzetiségekkel szemben olyan politikát alkalmaz, amely szilárdítja tudatukban a csehszlovák orientációt és államiságot, kapcsolataikat a cseh és szlovák nemzettel, egyidejűleg támogatja sajátos nemzetiségi életük kibontakozását, nem akadályozva természetes kapcsolataikat eredeti, ma már szocialista nemzetükkel.” (Zvara 1976, 266. old.) Tegyük itt hozzá, hogy maguk a kisebbségi irodalmárok, társadalomtudósok sem teljesen egységesek a kisebbség többségi és eredeti nemzethez való viszonyát illetően, az viszont bizonyosnak tűnik, hogy etnikailag még nem érzik magukat „különálló egységnek”. A nemzetiségi kapcsolatok alakulásáról, távlatairól Ä csehszlovákiai nemzetiségi kutatások módszertani és ideológiai eszköztára erőteljesen kötődik a szovjet kutatásokhoz. A CSKP XV. kongresszusát követő időszak komplex társadalomtudományi programjának a nemzetiségi kérdés területén kijelölt kutatásait például szovjet kutatókkal közösen végezték, és az eredményeket is közösen dolgozták fel. (Rozvoj a zblizovanie 1981.) A szoros együttműködést mindenekelőtt az tette lehetőivé, hogy mind a föderáció létrehozásában, mint pedig napjaink művelődési politikájában a szovjet példát és a szovjet tapasztalatokat tekintik Csehszlovákiában mérvadónak. Így például az SZLKP 1971. évi kongresszusa óta szovjet mintára egyre többször hangzik el a „csehszlovák nép” fogalma, kialakulásának kívánalma. Viliam Plevza a nemzeti nemzetiségi kérdés történelmi körülhatároltságának tételét is kifejtve a következőképpen fogalmaz: „...a csehek és szlovákok, illetve a köztársaságban élő nemzetiségek a sokoldalú fejlődés egyértelmű folyamatában úgy kell, hogy dolgozzanak, hogy a „csehszlovák nép” fogalma egységünk szimbóluma lehessen. Mégpedig azért, mert a szocialista társadalmat felépíteni és a kommunizmusba való átmenetet előkészíteni nem lehet anélkül, hogy a ma még mindig komoly társadalmi-politikai problémát jelentő nemzetiségi kérdéssel meg ne birkóznánk, azt le ne küzdenénk.” (iNárodnostné vzt’ahy 1976. 30. old.) Ugyanakkor a csehszlovákiai szakírók is tudatában vannak annak, hogy hasonlóképpen, mint ahogy a „szovjet nép” fogalma is a Szovjetunió soknemzetiségű közösségének egységét tükrözi, Csehszlovákiában sem valamiféle „csehszlovák nemzet” kialakulását kell szorgalmazni, hanem a köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek szorosabb közösségét. E téren sajnálatos módon találkozhatunk néhány következetlenséggel, olyan megfogalmazással, amely csak az államisággal rendelkező nemzeteket veszi figyelembe, a kisebbségek pedig elkerülik figyelmüket: „A két nemzetből álló közösséget fogjuk szilárdítani, ezenkívül a Szovjetunió nemzeteivel — a szovjet nemzetközösséggel — és más szocialista országokkal való kapcsolatainkat fogjuk fejleszteni. Tehát egyre inkább megszilárdul a szocialista nemzetek és nemzetiségek integrációja az államokon belül és az államok között is.” (Zvara 1976. 121. old.) A tőkés fejlődés korából örökölt nemzeti, nemzetiségi ellentétek (a gazdasági, kulturális, politikai különbségek) fokozatos felszámolásával napjainkra egészen más formában vetődik fel a nemzetiségi kérdés. Csehszlovákiában elsősorban a mindennapi együttélésiben, közös munkában realizálódó nemzetiségi kapcsolatok alakulását tekintik a nemzetiségi kérdés új tartalmának. Ezen belül a szerzők túlnyomó többsége továbbra is érvényesnek tartja a nemzetek fejlődésének és fokozatos integrálódásának párhuzamos — némely tanulmány szerint — harmonikus és dialektikus kettős tendenciáját. (A nemzeti élet dinamikus fejlődése csakis a nemzetközi együttműködés és az élet minden területére kiterjedő internacionalizálódás, tehát fejlődés és integráció kölcsönössége révén valósulhat meg — állítják a két tendencia lehetséges párhuzamos fejlődésének hívei.) I. Bajcura szerint ez az internacionali- 'álódás lényegében különbözik a kapitalista nemzeti integrációs folyamatoktól. Sgy.részt mert tudatosan szabályozható, lefolyása egyenletesebb, hatása átfogóbb, és 275
