Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Korompay János: A nemzetiségi egyenlőségről és egyenlőtlenségről - Beszélgetés Joó Rudolffal
KOROMPAY JANOS A nemzetiségi egyenlőségről és egyenlőtlenségről BESZÉLGETÉS JOÓ RUDOLFFAL Az etnikai konfliktusok, a megoldásukra tett kísérletek, a nemzetiségi egyen- jogúsítási törekvések, úgy tűnik, korunk politikai folyamatainak állandó kísérőjelenségei és alkotórészei. Beszélgetésünknek ez az egyáltalán nem új, de ma mégis sok tekintetben újszerűén alakuló jelenségvilág a témája. Beszélgető partnerünk Joó Rudolf, az Állami Gorkij Könyvtár nemzetiségi kutató- csoportjának munkatársa, akinek a közelmúltban három önálló munkája is megjelent a tárgykörben: A nyugat-európai kisebbségek sajátosságai és típusai az Akadémiai Kiadónál; A nemzetiségek egyenjogúsításának útján (interjúkötet Demeter Jánossal a nemzetiségi jog fejlődéséről Romániában 1944— 48 között) a Kossuth Kiadónál; s a Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, ön- kormányzat, egyenjogúság című könyv ugyancsak a Kossuth Kiadónál. A köznapi szóhasználatban hajiunk arra, hogy egyenlőségi jelet tegyünk a kisebbség és a nemzetiség fogalma közé, holott a különbség talán több egy árnyalatnál. Az elnevezéseknek megvan a szerepük, túlértékelni azonban nem kell őket. A lényeg, ez esetben a kisebbségpolitika és a nemzetiségi viszonyok tartalma nem fogalmakon múlik. Egy közösség helyzete az államon belül nyilvánvalóan nem akkor változik meg, amikor az alkotmánytól a kisebbség helyett a nemzetiség elnevezést kapja. Ami a ténylegesen meglevő különbségeket illeti: a nemzetiség terminus Európában és azon belül is főképp Közép- és Kelet-Európában honosodott meg; a nemzetközi politikai és jogi (főként ENSZ) szóhasználatban pedig a kisebbség vált el- terjedtté. A nemzetiség, fogalomnak — a maitól gyakran eltérő tartalommal — nagy történelmi hagyományai vannak, míg a kisebbség széles körű használata frissebb keletű; főként az első világháborút lezáró békerendszer tette ismertté — a későbbi események pedig némileg hírhedtté — minorité iszót. A nemzetiség (nationalité) á legtöbb nyelvben kettős: állampolgárság és nemzetiség értelmű. Emiatt sokszor rejti, összemossa azt az eltérést, amelyet az államhatár és a nyelvi-etnikai határ különbségtétellel éppen kiemelni akarunk. De a kisebbség használata sem problémamentes. Benne a múlt rossz tapasztalatai miatt sdkan ma is lebecsülést, elnyomást, a jogokból való kevesebb részesedést éreznek. Szerintem, ezek az egyébként napjainkban is sokhelyütt tapasztalható jelenségek nem annak függvényed, hogy a szóban forgó állam minek nevezi a 'területén élő közösségeket. Tényként kell elfogadnunk, hogy földrajzi térségünkben, így hazánkban is történelmi és jelen Okok miatt a nemzetiség vált általánosan használt fogalommá, ennek mechanikus kiterjesztése azonban a világ más tájaira értelmetlen lenne. A kisebbség szó egyetemes használata a definíció minden bizonytalanságával együtt, szerencsésebb. Ez az elnevezés alkalmasabb a midinkétől esetenként igen különböző, de egyaránt számszerű kisebbségben levő, nyelvi, 'etnikai, nemzeti és vallási közösségek legfontosabb közös jellemzőjének megragadására. 259
