Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Korompay János: A nemzetiségi egyenlőségről és egyenlőtlenségről - Beszélgetés Joó Rudolffal
Ezzel a kérdéssel a történelmi szakirodalom részletesen foglalkozik. Nemcsak azt a folyamatot tárja fel, hogy a rendi társadalomból a polgári társadalomba való átmenet Idején a régi kötelékek felbomlásával hogyan jöttek létre új emberi társulások, a nemzetek; hanem azt ás, hogy a nemzeti önrendelkezés koreszméje mennyire más alapon hozta létre ezeket a közösségeket Nyugat-Európában, illetve Közép- és Kelet-Európábán. A rousseaui áMamnemzet fogalom és a vele szemben álló herderi nyelvi-kulturális nemzetfogalom más-más törbéneJmá-társadaÍrni realitás talaján született, gyakran eltérő politikai érdekek és célok fogalmazódtak meg bennük. Azok a nemzetiségek, amelyék Közép- és Kelet-Európa nagy, .többetnikumú birodalmaiban öntudatra ébredtek, nemcsak az uralkodó nemzetekkel, hanem az általuk képviselt államnemzeti koncepciókkal is szembefordultak. Érdekük kívánta, hogy rámutassanak az állaimpolgárság és a nemzetiség azonosításának tarthatatlanságára, mert ez önálló létüket kérdőjelezte meg, vagy legalábbis közösségük alávetett helyzetét le- gitiimdzálta. Tájainkon a nemzetiségi mozgalmak kibontakozása a nemzetté válás folyamatával elválaszthatatlanul összefüggött, lényegében annak szerves része‘volt. Bár a politikai és a nyelvi-etnikai határok Nyugat-Európában sem estek egybe, néhány fontos kivételtől eltekintve itt a 19. században kelet-európai méretű és erejű nemzetiségi (kisebbségi) mozgalmakról nem beszélhetünk. Századunk második felében azonban az etnikai újjászületés és az etnoregionalizmus .jelensége Európa nyugati felén is kikezdte az államnemzeti egység addig megingathatatlannak hitt eszméjét. Az ENSZ Diszkriminációellenes és Kisebbségvédelmi Albizottsága első ülésén így határozta meg a kisebbséget: „Egy ország nem domináns csoportjai, amelyek, miközben a többséggel egyenjogúak kívánnak lenni, bizonyos mértékben differenciált elbánást igényelnek, hogy ily módon megőrizhessék jellemzőiket, amely őket a lakosság többségétől megkülönbözteti.” Ez a megfogalmazás mennyire politikai, mennyire utal az államon belül a többség és a kisebbség hatalommegoszlására? Az idézett megfogalmazás a kisebbségi igények, törekvések kétirányúságát emeli ki és ezért érdemel figyelmet. A nemzetiségiek mint egyének és mint közösségek is egyenjogúak kívánnak lenni. Az emancipált nemzetiség, mint csoport, feltételezi az emancipált állampolgárt, azt, hogy az utóbbi szabadon élhet a mindenkit .megillető állam polgári és emberi jogokkal, s nem éri őt hátrány kisebbségi kötődése miatt. Nyelve, kultúrája, vallása megtartásával lehet egyenrangú résztvevője a társadalmi egésznek; a mindennapi életben való előrehaladásának nem ára a kényszerű közösségváltás. 'Másszóval: a társadalmi emancipáció nem követeli meg a nemzeti, nyelvi, vallási asszimilációt. Gyakran találkozunk ma is, itthon és szomszédainknál is, olyan nézetekkel, amelyek a sajátos nemzetiségi jogokban egyfajta kivételezettséget, indokolatlan többletjuttatást látnak. Ez a szemlélet az iskolák, kiadványok számának és a lakosság nemzetiségi megoszlásának összevetésével igyekszik a többség hátrányos helyzetét bizonyítani, vagy egyszerűbben az „akinek a kenyerét eszik, annak a nyelvét beszéljék" felszólításban summázza nemzetiségpolitikai elveit. Az elsőre az a megjegyzésem, hogy, ha valós a statisztika és pontos a mérleg, a legtöbb országban, köztük hazánkban is, inkább a nemzetiségekkel szembeni adósságokra kell, hogy figyelmeztessen, mintsem a társadalom fennmaradó részét veszélyeztető túlzásokra. Ami pedig a kenyérrtenmedés és fogyasztás, valamint a nyelvi jogok összefüggését illeti: az így érvelők valószínűleg nem gondolnak arra (sem), hogy a nemzetiséglakta területek — főként a mi térségünkben — döntően mezőgazdaságiak, és az elv következetes alkalmazása esetleg meglepő eredményekkel járna a többségre nézve. Persze a lényeg nem ez. A nemzetiségiek a társadalom több tagjával együtt részt- vesznek a nemzeti jövedelem termelésében, tehát joguk van arra, hogy a kulturáTörténelmileg hogyan alakult ki a nemzet és a nemzetiség fogalma? 260
