Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

A szövetkezet megalakulása után számítottak gazdasági rátermettségére és az Egeralja téesz helyettes elnökének választották meg. Hozzáértése nemcsak a földön volt nyilvánvaló, éppúgy a szókimondásiban is kitűnt. Minden érdekelte, s fölszólalt vagy tollat fogott. Beírt az újságba: olcsón veszik meg a kötelezően vetett napraforgót, de napraforgópogácsát nem lehet kapni, pedig nagyon jó takarmány; ne erőltessék egybe a parasztokat, a szabad társulásokat támogassák. Ha csak a gazdálkodás körében maradt volna, akikor is tisztelném, bár szabódna, mint miikor képeit, verseit megdicsértem. Sinka István költő tanítványát becsülhette volna benne, versei frissek, ezért nem korszerűtlenek. Valamikor kedve volt a megjelentetéshez, s nemcsak azért, mert egyik darabját 120 pengőért honorálták. Efféle embert szoktak csodabogárnak nevezni, s ha rossz gazda, komolytalannak ítélni. Paraszt, piktor, poéta, falusi színész korábban, a helyi szánjátszócsoportbóü nősült, még akkor is, ha az utcából vette el feleségét. Nem rokkant meg a sokféleségben. Szerénysége önbecslését nem lohasztotta.

— A kisboltba nem teszem be a lábamat soha többet. — Inkább a másikhoz bi'Qiklizik egy kilométert.

Mit gondolhat rólam ez a nyakas kálomista?

Ügy belevetettem magam az írásba, vándorlásiba, még az unatkozásomat is megírom a Tekintetes Úrnak. Ha nem tetszik, ne figyeljen, hiszen már a gombai szüretre készülődne, s nem halasztja novemberre, mint ahogy 1812-ben 400 akó borát elfuserálta. Már biztosan az előszüretre gondol. Én meg itt várom az autóbusz csatlakozását Csöglén. Egy órán át semmi dolgom. A vendéglő ás a bolt előtt ülök egy pádon, mögöttem mélyfuratú artézikét csurgatja vizét. Most érkezett meg a pékkenyér, gyűlnek az öregek. Két jólöltözött fiatalember a boltból jövet fölköti kenyerét a biciklire és betér a Nyírfának nevezett kocsmába. A púpos kis öreglegény vízzel tölti meg két kannáját. S jön az örök csöglei úriember, az egyszeri malomellenőr. Csöppöt sem változott gyerekkorom óta. Járása ruganyos, mint régen, csak zöld napellenzős sipkája hiányzik. Az a menyecske még mintha iszkázi lenne, fiatalabb nálam. A neve nem jut az eszembe.

258