Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

egy talicskára valót. Élvezi a kisibalaskás aprítást is, esetleget a tüskön, s utánanéz az elrugaszkodott ágnak.

Lekvárt eszem töméntelent, fél-kilöt is egy-rátára, este meg a szó-végtelent járom, éjfél vet az ágyba, hajnalig is elheverek, álmatlanul, s mint lukjából a hörcsögöt, úgy öntenek ki délben a fülledt ágyból.

De azért a május öntudatos jókedvre bontja őt is.

A falu fölött lakom én, egyedül, a kilátódomb tetején.*

Az ég alatt a falu fölött keress: az a hazám

Tisztítótűz, utam küszöbe áldott remeteség!

Júliusiban megint a falusi depresszió.

A méz, a lúg, a tej, a vér hozzám, pokloshoz el nem ér.

Űncxm már minden részemet, a gyomromat, a fejemet.

Ifjúi igaz dékadencia. Költeményeiben semmi életidős korszakolás nem lehetséges, gyerekként öreg lehetett, s most hetven felé gyermekien játszadozó, nem gyermekded, mint a vének. Szellemi erőben még Rákóczi juhász testi erején is túltesz. Ne tartsa Uraságod véletlennek, hogy közel találja őket egymáshoz.

Szalóky Károly teljesebb bemutatását odáig halasztottam, amíg vele egy egész nap falujában nem lehetek. Adorjániháza a harmadik napon került sorra. Eddig csak sietősen házában, udvarán, felesége és fia társaságában, tyúkok, kacsáik, hízók, tehenek, a kutya között vendégeskedtem, mint félszeg idegen, céltudatos, megírni való hajlandósággal. Minden mozdulatomból kitűnhetett, nem mulatni jöttem, hiszen már korán, a család reggeli dolgával egyidőben leültem a szoba-konyha asztalához, és írtam élményt, tapasztalatból adódó gondolatokat; azon frissiben, még a lelkesség hevében, nem eléggé kiforrva, de talán szuggesztívébben, mintsem az egészet bölcselkedésbe lohasztanám.

Kari bácsi jószívű felesége este előkészítette a teát, hogy reggel fölmelegíthes- sem a cigaretta előtt, mert az éhornra szívott dohány a legbalgább, legegészségtele- nebb cselekedet a világon. Bár így se volt valami jó étvágyam, városi, ülő, szellemi munkához szokott gyomrom a bőséges reggeliket nem fogadta éppen jókedvűen. Leginkább a pompás ebédnél hozott zavarba, s olyan válogatósnak tűntem, szinte szégyelltem magam. A háziasszonynak magyarázkodni nem szeretek, hát nyögve nyelem a rántottcsirkét. Pedig, milyen körültekintően készítette az ünnepi traktát Etus néni köznapi délre! Megrendeltem volna a kedvemre valót? Kari bácsi felesége olyannal rulkkolt ki, ami bárkinek fölséges lehet, én meg leszedtem a csirkecombról a bőrt, leszaggattam még a panírról is és félreraktam a tányér szélére. Etus néni a hátam mögül kínált. Zavarba hozzam, hogy a csirke húsát sem szeretem? Kari bácsi még közeli halálomat is megjósolta, s háromszorosát ette jó ét254