Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Mészáros Sándor: Isten útjai (szociográfia)
— Embereik! Bémenyiimk egy raktáriba. Ott tíz-tizenöt perc áll a rendelkezésire mindenkinek. Kinek mit a lovad elbírnak, annyit rakodjon. Amennyit raknak, any- nyit visznek, de tíz-tizenöt perc alatt megrakodná!! Én vótam az első kocsival, a német felült hezzám. Behajtottunk egy udvarba, nem tudtuk, hogy ott az állomás tíz méterre. A vasút túlsó ódalán az oroszok. Vót nálam vagy tíz zsák, megtőtöttem, felmentem, a szán oda vót állítva a szín elé, mikorra a többiek észrevették magikot, én megtőtöttem a zsákokat. Akkor vót egy fialuimbéli, Csóka Jóskáinak a fia, neki es segítettem, hamar teletőtöttük a zsákokot. Akkor a német elkiáltotta magát: — Elég! Kinek mennyi van, kösse bé a zsákját! Felugrott a német katona a kocsira. Ahogy csak elmehettél!! Felmentünk oda, ahol álltunk délután, visszanéztünk a hegyről, hó lángokba állt! Tiszta lángtenger- ré vált az a rész! Alighogy kimentünk onnat, az oroszok aknázni kezdték, fetlgyú- tották az egészet... Viisszamézelgéltem a hegyről, szépen lelhetett látni, hogy lángokba ál az egész. Még szerencse, hogy az oroszok nem láttak a tűzlángon át! Mü láttuk őköt. Visszamentünk Kereszttúrra, beállítottak egy istállóba, valami német katonák lakapkodták a zsákokot, kiöntötték a gabonát, s mehetsz! Elmentem szerdán este, s vasárnap este értem haza. Adtaik egy pakli daháwt, szalonnát, egy katona komiszkenyeret, engem elláttak egy hétig. Alighogy hazaérek, pár napra reá általános mozgósítás! Általános mozgósítást rendeltek el! Minden tizennyóc éven felüld egyénnek bé kélett vonulni. Akit a község elöljárósága felment, az maradhat... Há nekem megvót a felmentés! De a rokonságba megesznek! Mindegyiknek több családja vót! Egyiknek öt gyereke, Mártának szintén négy, Sánta Emrének három. Csak nekem van egy! Ezek elmenjenek, s én itthon maradjak?! Ismér ja úgy megijedett, jő oda bőgve! — A fene egye meg! Akinek több kölyke van, az megy él?! A nyavalya törje ki, akinek nincs kölyke, az otthon marad, akinek kölyke van, annak el kell menni!! Esszaszeditem rriiagaimot, fel es készültem, de szerencsére nem keltett bévonulni. Mer a papon ‘keresztül felmentés kaptunk. Felmentették a székelységet. A papon keresztül a zalaegerszegi vármegyének a főispánja kihirdette, hogy a bukovinai székelyeknek nem kell bévonulni! Maradjanak otthon! Vót má Olyan, aki elment. György Istán elment, hogy kiadták a parancsot, szedte magát, s elment. Körmendről hozta haza a felesége. Majdnem odaveszett az öreg. Januárba, január végin osztó megint fel vótunk készítve egy rendet, hogy az esszes menekült csalódok vagonyokba lesznek rakva, marhaivagonyökba. Esszegyű- totték a kályihókot, a marhiaivagonyok sarkába bérakták, hogy ne fázzunk az út alatt. El akartak vinni münköt, székelyeket, munkára. Az erdélyieket es, münköt, bukovinaiakat es, mer az erdélyiek es sokan vóta'k. A papunk, Német Kálmán, el vót má kerülve Szombathelyre, ő osztó kdallkudta, hogy hagyjanak békén münköt. A miniszterelnök, vagy mifene, a papnak jó haverja vót, nem es miniszterelnök vót, hanem belügyminiszter vót. Azelőtt Búkurestbe vót nagykövet. A belügyminiszternél kijárta a pap a főispánval, hogy kiadták levélbe, körlevélbe, hogy a székelyeknek ne kelljen bévonulni munkára. Az Isten valahogy mindig megőrzött münköt. Megsegített münköt mindig, hogy éljünk valahogy. 218
