Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Varga Csaba - Varga Gyula: Improvizáció a háború forgatagában, avagy az emberség lehetőségei (emlékirat)
ARGA CSABA VARGA GYULA mprovizáció a háború orgatagában, avagy az emberség ehetőségei ÉL VIDÉK, 1941: BÁC5FÖLDVÁRI INTERREGNUM GY KÉNYSZERLESZÁLLÁST SZENVEDŐ REPÜLŐ VISSZAEMLÉKEZÉSE ÖKRÉBEN irténetírásunk s közvéleményünk hajlik arra, hogy a század első felének magyar rténetét kudarcaira, gerincroppantó s értékekei-távlatokat kuszáié megpróbálta- saira és mindenekelőtt az esetleges alternatívák ki nem hordott, nem tisztázott llegére tekintettel az elszalasztott lehetőségek koraként értékelje, önkritikát, s mek nevében felelősségvállalást sugall ez a magatartás. Pedig tudva tudjuk, hogy politikai cselekvést behatároló mozgástér nagysága, végső soron a megvalósuló elekvés is a mindenkori nemzetközi erőviszonyok s az abban kibontakozó belső Itételek függvénye. Nem a „valóságos, tehát ésszerű” következtetésében lappangó imis azonosítást, a cselekvő eleve felmentését célozza e tétel. Hanem annak tudósítását, hogy bizonyos alternativa ugyan mindenkor adott, ez az alternatíva ónban mindenkor csak bizonyos. Vagyis amennyire kishitűség, az éppen fennálló mlogetikus igazolása lenne a választási lehetőség puszta tényének tagadása, anyára csak egy vágyteli gondolkodás teheti túl magát a szóbanforgó lehetőség tar- imát szorosan körülfonó társadalmi-történelmi határokon. Nos, a valóság tetszés érint megítélhető. Amint azonban a közelmúlt évtizedek gyakorlata mutatta, e egítélés a ráolvasás mágikus (s így csupán a ceremóniába beavatottakra ható) akciójánál nem jut tovább, ha nem a megismerés — a ihic ot nunc valóságában rsdöntő határok megvonása — támogatja. A cselekvés történelmi körülhatároltsága azonban csupán egyik vetülete annak kérdésnek, ami a nemzet sorsára ható döntések és ezek következménye kapcsán Ivetődik. Hiszen az is köztudott, hogy a döntéseket legitimáló közösségi háttér bbnyire ugyanannyira látszólagos, mint a döntésekért ténylegesen vállalt felelős- g. Nem véletlen, hogy a világbéke gondolatának épp a világháború-közi forron- sa idején mutatott rá Anders Vilhelm Lundsedt svéd jogtudós, hogy a nemzetközi g csalás, és e felismerése indította el, hogy hamarosan köteteket szenteljen a jog- domány tudománytalanságának a kimutatására. Mint írta, a kormányok jönnek- ennek, ám eközben cselekszenek. Ennek eredményei azonban, a háborús vesztegek, az oktrojált békék, a nemzetközi szankciók nem a kormányokat sújtják, ípek azok és szülőföldjeik, melyek más kormányok által mint kalmárok vásárán ku és mezítlen adok-veszek tárgyaivá tétetnek. Ha a döntés, a (névleges) felelősség s a (tényleges) következményvisetés ilyen essze esik egymástól, ez újabb ösztönzés lehet ahhoz, hogy ne csak a nemzet neben, helyette, oly gyakran ellenére eljárók magatartása kerüljön reflektorfénybe, nem az egyszerű, a mindennapi embereké is. Annál inkább, mert kisebb-nagyobb nkciók hordozóiként — főként rendkívüli helyzetekben — egész rétegek maga- rtását, mentalitását tükrözhetik spontán reakcióikban, cselekedeteikben. Az alábbi történet olyan emlékeken alapul, amelyeket az elbeszélő halála előtt hány évvel mondott gépbe. A háttér érzékeléséhez tudni kell, hogy az elbeszélő m volt hivatásos repülő, de — annyi sorstársához hasonlatosan — örömkatona m. Varga Gyula (1906—1980) kocsigyártással foglalkozó szülők sarjaként a csali vállalkozásban tanult szakmát és hivatást, fejlesztette az automobilizmus vi219
