Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Pósfai János: Magyarok a nagyvilágban - Interjú Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával
ön sokfelé jár a magyarok körében. Mi a tapasztalata, mennyire él bent a honvágy, milyen a viszonyuk a mai Magyarországhoz? Először talán az első generációról szólnék. Nos, ezek többségénél sírig tart a h vágy. Ez talán az egyik legkomiszabb érzés. Természetesen másként jelentkezik azoknál, akik közel laknak és akiknek módjuk van rendszeresen hazajárni, és i gint másképp azoknál, akik messze élnek, akik tudják, hogy soha az életben n jönnek már haza. Csak jellemzésként hadd mondjam el, mi mindent kérnek tölti a Magyarok Világszövetségétől. Rengeteg levél, kérés érkezik hozzánk. Mind megpróbálunk teljesíteni, amit lehet. Volt már olyan levélírónk, aki azt ké: hogy a budapesti 6-os villamos csengőjének a hangját küldjük el neki hangszalag hogy még egyszer meghallhassa. Ezen mi itthon talán mosolygunk, de aki túr hogyan élnek messze idegemben, szétszórtságban egykori honfitársaik, az megérti ilyen kéréseket. Hogy milyen általában a kint élők politikai beállítottsága és viszonya a Mag; Népköztársasághoz? Ez sok tényezőtől függ. Mindenekelőtt attól, hogy ki mii ment el. Általánosságban azt lehet mondani, mindenkinél megállt az idő egy ki< akkor, amikor elment. Függ természetesen attól, milyen a világhelyzet, milyen Magyar Népköztársaság helyzete, milyen a befogadó ország viszonya a Magyar Ni köztársasághoz. Általában azt lehet mondani, hogy a kint élők zöme politikai nem ellenséges. A Magyarországon történő fejlődést jóindulatúan szemlélik, kési a közeledésre. Jelentősen csökkent azok befolyása, akik Mindszenty nézeteit vallj vagyis hogy „semmi kapcsolatot a mai Magyarországgal”. A magyar nyelvű lai túlnyomó többsége azon/han az ő kezükben van, és ez ad egy olyan torzító optilí mintha az egész emigráció vagy a kivándoroltak egyértelműen ugyanezt a politii véleményt képviselnék. Közismert, hogy a mai Magyarországnak jó a nemzetközi megítélése. Olyan k földi államférfiak is elismerik eredményeinket, akik korábban nem tették ezt. Né szinte már nevetséges, hogy ugyanakkor némely kinti magyar újság szinte számi kéri befogadó országa vezetőitől, hogyan mernek jót mondani a mai Magyarorszí ról vagy annak vezetőiről. Az emigráltak, kivándoroltak politikai megtartásában két dolog lényeges v tozást hozott. Az egyik az 1963. évi amnesztia-rendelet volt. Ez nagy diiifferenc lást eredményezett, mert a jószándékúak előtt a szabad hazajárás lehetőségét n; tóttá meg. Ezzel nagyon sokan élnek, évente mintegy 180 ezren látogatnak ha Azok, akik a „semmi kapcsolatot Magyarországgal” pozíciójában voltak, termés: tesen vereséget szenvedtek ezen a téren. A másik ilyen polarizáló tényező a iMagj Szent korona visszaadása volt. Ez megint nagy vitát keltett az emigráció köréb és végül is azoknak lett igazuk, akik a korona visszaadása mellett voksoltak, és ez: együtt a Magyar Népköztársasággal fenntartandó kapcsolatok mellett szálltak sík Ennyit röviden a politikai arculatról. Mi a véleménye, lehet-e egyáltalán politikamentesen együttműködni a k élőkkel, különösen a mai kiélezett nemzetközi viszonyok közepette? Ezzel kapcsolatban, azt hiszem, először fel kell tenni azt a kérdést, vannak-e égj temlegesnek minősülő magyar célok? Én azt hiszem vannak ilyenek. Ilyen mint nek előtt — általában is, de a jelen helyzetiben különösen — a magyarság me maradása. E megmaradáshoz hozzátartozik az anyanyelv megőrzése, a népi, nemz kultúra ápolása, mindaz, amiért a Magyarok Világszövetsége is dolgozik. A nemzi közi viszonyok rosszabbodása — eddig legalább is — nem járt azzal a követ ke ménnyel, hogy a szülőföld és a nyugati országokban élő magyarság kapcsolatai 1 zultak volna. A kint élők többsége nem akarja ezek romlását. Idehaza is az együ működés továbbfejlesztését akarjuk. Érdekeink ahhoz fűződnek, hogy a kapcsol 206
