Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Pósfai János: Magyarok a nagyvilágban - Interjú Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával
tok tartósak legyenek, olyan stabil elemekkel rendelkezzenek, amelyek nincsenek kitéve a politikai konjunktúra változásainak. Azt szeretnénk, ha a kivándorolt magyarság utódai is rokonszenvet tanúsítanának hazánk iránt. Megismernék és méltányolnák Magyarország helyzetét, eredményeit s lehetőségeik alapján a maguk területén elősegítenék hazánk és a befogadó országok kapcsolatainak fejlesztését is. Tekintettel a kinti magyarság köréiben is végbemenő nemzedékváltásra, nagyobb figyelemmel kell fordulnunk a második, harmadik nemzedék felé. Teljesen nyilvánvaló, hogy az asszimiláció gyorsul, természetes a teljes beilleszkedésre való törekvés. Nem mondhatunk le azonban az egyetemes magyar célok érdekében sem arról, hogy segítsük a magyar nyelv megőrzését, hogy az új nemzedékek, amelyek már nem beszélnek magyarul, tudjanak népünk történetéről, ismerjék népi-nemzeti kultúránk jeles alkotásait, értékeit. Szeretnénk e célok érdekében jobban együttműködni a magyar egyházakkal, ifjúsági szervezetekkel* és a befogadó országok állami intézményeivel is. Hogyan vehetnének jobban részt ebben a munkában a magyar irodalmi folyóiratok? Ezzel kapcsolatban örömmel állapítható meg, hogy irodalmi kapcsolataink is megélénkültek. Erősödött, fokozódott a nyugati és tengeren túli országokban élő magyar szerzők jelenléte a hazai irodalmi életben és a sajtóiban. Gyakoribbak lettek a személyes találkozások a hazai írók, költők és a külföldi magyar írók, műfordítók, műhelyek között. Több külföldön ólő író és költő szerepet vállal a hazai irodalmi alkotások fordítósában és terjesztésében. A továbblépés alapjai tehát itt is megvannak. Folytatnunk kell azt a gyakorlatot, hogy a megfelelő színvonalú művek idehaza is megjelenjenek. Ebben eddig is sokat tettek irodalmi lapjaink s ez a szerepük a jövőben csak növekedhet. Emellett gondoskodnunk kell arról, hogy a Vándorének című költői antológia után elkészüljön a prózai szerzők kiváló műveinek válogatása és hazai kiadása is. Végül még egy kérdés: mi közvetlenül a nyugati határ közelében élünk. Milyennek látja az ausztriai, még pontosabban a burgenlandi magyarok helyzetét, velük hogyan alakulnak kapcsolataink? Amilyen gyors volt a Vas megyei németek asszimilálódása az utolsó hat évtizedben, olyan gyors volt a burgenlandi magyarságé is. A természetesnek mondható folyamatot erősítette az az elzártság, amely a hitleri időben, majd a felszabadulás után a hidegháború esztendeiben a határon kialakult. Ma szerencsére rég túl vagyunk ezen. Ausztria ás Magyarország kapcsolatát a különböző társadalmi rendszerű államok közötti jó viszony példájaként emlegetik Európaszerte. Mindez jó alapot teremt ahhoz, hogy a rég elszakadt szálakat megpróbáljuk újra összekötni. A burgenlandi magyaroknak van egy jól működő kulturális egyesülete. Többször jártam már körükben. Mindig kicsit meghatódva tapasztaltaim, hogyan próbálja ott néhány lelkes pap, pedagógus, értelmiségi megállítani a teljes beolvadást; pontosabban megőrizni a kétnyelvűséget, s együtt ápolni a két nép kultúráját. Amit mi tehetünk, hogy ott segítsük ezt az igyekezetét, ahol ők kérik. Jó példát mutat éhből a szempontból a szombathelyi Tanárképző Főiskola. Tovább lehet ezt fejleszteni. Együttműködés kínálkozik a művelődés más területein is, s azt hiszem a növekvő idegenforgalmi és gazdasági kapcsolatok is jó bázist teremtenek ehhez. — Köszönöm a beszélgetést. 207
