Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Bálint Endre: Életrajzi törmelék
BÁLINT ENDRE Életrajzi törmelék Nem tudom, hogy felelevenítettem-e azt az emlékezetes találkozónkat Robert Cápával, aki 1948-ban pár napra hazalátogatott és szegény Bíró Gábor barátunknál jöttünk össze. Közülünk alig-alig él már néhány barátunk. Biró Gábor, Szabó Lajos, Lux Laci és Capa már nem élnek, de akik még élünk, nem felejtjük el Capa bájos mosolyát, ami tekintetéből is kisugárzott, és azt a határozottságot sem, amit politikai prognózisa az akkor éppen aktuális amerikai elnök személyét illetően jelzett. Mondanom sem kell, hogy a másnapi újságok híradásai éppen az ellenkező oldal személyét „hozták”, mint leendő elnökét, de az ilyen kisiklások semmit sem vontak le szeretetünkből „Frici” felé, aki mint egykori Friedmann Bandi — Capa előtti korából — számunkra amig élt és még azután is csak „Frici” maradt, mint a „Diákok” vonzó kövülete közül valaki, akit a „világhírnév” is csak úgy mellékesen érintett, és akiről csak halála után, évtizedekkel később tudtuk meg, hogy az ugyancsak világhírű Ingrid Bergmannak volt nagy szerelme. De egyelőre 1348-at írunk, és emlékezetem szerint a Visegrádi utcában Frici svádás amerikai dumáját hallgattuk, de hogy miről volt szó, bizony még az emlékezés kis zátonyocskáin sem akadt meg, legalább is az enyémen nem. Bizonyára Lux emlékezne, ha élne, mert ő mindenre emlékezett, amit valaha hallott. Egyébként ma éjjel Lux Lacival álmodtam. Egy „Űjlipótvárosi” ház két hatalmas, egybenyíló szobájában álldogáltam, kezdetben Lux is ott volt, de később már csak két nagy fehér ló állt egymás mellett, és az egyik szigorú tekintettel nézett rám, majd farka végit szájába véve megsodorta, és intett nekem, hogy azonnal menjek el onnan, mert az az ő helye. A másik ló meg patájával adott nyomatékot ugyanilyen vélekedésének. Késő éjszaka búcsúztunk egymástól, és Frici megkérdezte tőlem, hogy másnap reggelre nincsen-e kedvem a Rudas fürdő gőzében ázni egyet? „Meg azután egy nagyot dumálunk” — mondta, és széles vigyorral elrobogott. Akkoriban a Roítenbil- ler utca 1. szám alatt laktam, és egy fillérem sem volt, így hát gyalog és éhgyomorra mentem el a Rudasba, utálva a gőzt, ami mindent kiszedett belőlem. Alig vártam, hogy vége legyen az egésznek és jól megreggelizzünk. Frici megölelt és közölte, hogy minden nagyon remek volt, azzal elrobogott. Én éhesen és gyalog visszaindultam a Rottenbillerre, szinte kinyúlva a fáradtságtól. A Robert Capa és Bálint Endre történet 1930-ban a Diákoknál kezdődött egy korabeli fotó tanúsága szerint. A fényképen látható még Lux Laci és a „kis” Vág- ner Edit grafikus, aki — ha igaz — Mexikóban él most. Frioi arcán a reá jellemző vigyorral, és én mögötte tizenhat évem kisfiús bámulatával. Majd 4 évvel később egy röpke párizsi találkozás, amit követett az a bizonyos Rudas fürdőbeli fiaskó, és végezetül egy igen szomorú, mosoly nélküli amerikai képeslap Fricije, közvetlenül azelőtt, hogy Indokínában rálépett egy tányéraknára, ami szegényt cafatokra tépte. Így ért véget egy hihetetlenül színes és gazdag élet. Ennek az életnek részletezését elvégezte már az „idő”, ha ez alatt értem, hogy könyvek és más publikációk teljesen kimerítették Frici életének a nagyközönség számára érdekes vonatkozásait, akár képeire gondolok, akár az eseményekre. Fotóriporteri presztízséhez nagyiban hozzájárult az eilső Trockdjról készült fotósor, a spanyol polgárháborúról készített képei és az indokínai riportázsa. Öccse ma is az Egyesült Államokban él és dolgozik Capa II. névvel, de, hogy milyen sikerrel és eredményekkel, azt nehéz innen belátni. Pár hónapja jelent meg Ingrid Bergmann 183
