Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Ruszt József: Jegyzetek a Tragédia bemutatójához
RUSZT JÖZSEF Jegyzetek a Tragédia bemutatójához TRAGÉDIA — FELFOGÁS ÉS KORSZAK Talán korai imég anrál beszélni, hogy a mai magyar színpad (képes megszülni „Az ember (tragédiáját” ... több kísérlet lenne még szükséges, vagy még néhány konvencionális előadás, hogy a türelmetlenség a „ráismerésig” fokozódjék. Egy kísérlet a többi közt, — ezt a veszélyt szeretném elkerülni. Az is lehetséges, hogy a mai magyar közéleti aktivitás, az egyes ember saját valóságához való viszonya olyan, hogy nem a lét alapvető kérdéseit érinti és feszegeti) hanem a konkrét részkérdéseket; ez semmiképpen nem kedvez semmilyen tragédia befogadásának. A mai művek ezt az igányminőséget tükrözik — világszerte — a napok és pillanatok fcielégülési szintjén, mely mint folyamat, jobban hasonlít az emésztéshez, mint a születéshez, vagy halálhoz, tehát a lét alapkérdéseihez. A valóságot fölrázni csak akkor lehet, ha ő is akarja. Ha nem akarja, a művet egyszerűen avantgarde- nák nevezi, besorolja az izm-usok közé, de ő maga közömbös marad. A tragédia a válság, a konfliktus, a feloldhatatlan ellentmondások világa, amelyre nehezen érezhet rá Deák Ferenc, vagy Aponyi Albert, vagy ha rá is érez, mást akar hallani, s talán joggal! — Nem érdemes vitatkozni. A mad világhelyzet tragikus, ez a mindennapok mechanizmusát lényegében mégsem zavarja... Mintha a ma embere tudatának csák egy tartományát lokalizálná erre a célra, és azt is csak azért, hogy felfogván félretehesse, s hogy ez a kis fenntartott „tragikus tékervényxészecske” ne nagyon zavarja a többi működését, ami az életbenmaradás mechanizmusát biztosítja. Biztosan mindig így volt. Az ember általában (tragikus alaphelyzetben létezett, még .akkor is, ha nem gondolkodott felőle, pedig „Az élet életveszélyes, mert az életbe eddig mindenkinek bele kellett halni...” mondták a görögök. Az ember a történelem során a tragikus helyzetet akkor fogja fel igazán, ha megérinti az a gondolat, hogy nem mindegy hogyan és nem mindegy miért élek?! A tragédia tehát a folytonos létnek egy a tudat által, az egész személyiség számára fogalmazott döntése, egy bizonyos lehetséges cselekvés lehetetlenségének pontos minősítése, s ez nemcsak műfaji kérdés. A CÉL: A DÖNTÉS, A KÜZDÉS: A MÓDSZER Mi köze mindennek a tragédiához? — mármint a Madách-éhoz! — A darab fogalmaz és minősít egy döntést, miszerint szükségszerűség és szabadság összefüggésében Ádám oda jut, hogy ha nincs értelme a létnek, még mindig megvan az ember szabadsága ahhoz, hogy ezt a létet akkor dobja el magától, amikor ő akarja, s nem akkor amikor az ő tudatától függetlenül, benne is érvényesülő lét azt meghatározná. Ez a Madáich-i gondolat magva, és nem a „küzdj és hízva bízzál”... a cél: a döntés, a küzdés a módszer... Az ember egyszerosák rájön, hogy mi a dolga a világban. Ha nem, akkor csinálja azt, ami adódik. Arról is általában meg van győződik
