Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása
hiszen sötétkamira nem volt — Petrás lemezeit cserélte, össze is dűlt állványunk. Szerencsére nem voltunk rajta. E munka kapcsán ért az a meglepetés, hogy aiz északi oldal fülkéjében lévő pompás királyfej nem a restauráláskor készült pótlás. A jaki templom első ismertetője Eitelberger ugyanis ezt a szobrot szakállal ábrázolta 1856-iban. Ebből következtettem arra, hogy a ima látható simára borotvált arcú fejet a restaurálásikor kicserélték. Tévedtem, a fej és a törzs közt nines elválás. Csak mellékesen jegyzem meg, Petrás .István nem szeretett épületet fotogriafál- ni, talán azért sem, ímert nem lehetett a tárgyat „beállítani”, meg kellett elégednie a hely adta beállítási .lehetőségekkel és azzál, amilyen ‘megvilágítást a nap adott. Az anyagoknak a feldolgozása s ezen keresztül az alapos megismerése természetesen nagy előnyt .jelentett akkor is, amikor Gerevich az illusztrációkat összeállította, hiszen én valamennyit fel tudtam sorolni. Így szóba .került az ás, hogy javaslatot tegyek, írni 'kerüljön a szöveg közé, milyen .rendiben kerüljenek a tablóik, mindkettő természetesen azért, hogy kövesse a szöveg rendszerét. Ennek kapcsán, ha nem is váltam „nélkülözhetetlenné”, de ilyesmivel a szerző nem szeretett sokat ‘bajlódni, vagy jóváhagyta, esetleg módosította, de elviben elkészült a könyv. Éppen ez az elvben okozott egy ‘emlékezetes jelenetet, melyhez kissé 'messzebbre kell nyúlnom vissza az időben. A Trianoni Békeszerződés minimálisra redukálta .a magyar hadsereg létszámát s bármennyire is megpróbálták ezt kijátszani, a háború utáni felduzzadt embertömeget csökkenteni '.kellett, főként a tisztiállomány feltöltésére gondolni sem lehetett. Így esett, .hogy .1928-han, amikor az érettségi utóin „sor alá” kerültünk, osztálytársaim közül egyedül én váltam be. Nehogy ezt valami testi kiválóságnak vélje az dlvasó, kissé részletesen kell énről szólni, hiszen néhány iskolatársam szívesen ment volna katonának, arról nem is ‘beszélve, hogy fizikailag is sokkal alkalmasabbak voltak. A imonianohiiától örökölt szokások szerint azomban az érettségizettet önkéntesi jog illette meg. Ezt a német kifejezést már a háború után megváltoztatták (nem is volt — Freiwillige — a magyarban értelme), karpaszomány viselésre jogosultra, vagy egyszerűen kampaszományosra. Ez formailag az alsó kar zubbonyán viselhető ék alakú stráfot jelentette, ©Ívben pedig azt, hogy joga van — ha megfelel — tiszti- iskolára menini. Tisztre pedig nem lévén szükség, iskolatársaimat rendre kiszupe- rálták. Igen ám, de a sorozóbizottság elnöke a városokban rendszerint a polgármester volt. Karay Krakker Kálmán Vác város polgármestere úgy vélte, hogy inem érheti a város egyik .jeles polgárának fiát az .a szégyen, hogy alkalmatlan legyen, így én beváltam. El ‘kell fogadnom ezt az indokolást, noha saját fiát is Ikiszuperálták és évről évre hailasztgattam .a bevonulást. Ez .nem is ment nehezen, nemcsak az egyetem miatt, hanem mint fentebb mondtam, nem volt szükség tisztre. Megváltozott a világpolitika és fittyet hánytak a békeszerződésre, 1937-be,n már be kellett vonulni, igaz, hogy csak héromhónapos ún. póttartalékos kiképzésre. Családi hagyomány alapján tüzér lettem az Andrássy laktanyában. Ez utóbbiról annyi rosszat olvastam a későbbi időkben, hogy talán nem túlzás, ha azt mondom, én sem éreztem jól magam. A katonai kiképzés drilljének egyetlen célja volt: :betörni a delikvenst, hogy leszokjon az önálló gondolkodásról s csak egyet ismerjen: a vak engedelmességet. Annyian megírt,ák, csák szószaporítás lenne, egyet azonban példaképp elmesélek. Hadnagyunk kisebb tévedésekért szívesen alkalmazott enyhe megtorlást: arra utasította a delikvenst, hogy az udvart szegélyező fáik egyikére másszon fel. Ez nem is volt megoldhatatlan feladat, de mi, akik már harminc felé jártunk, nehezen boldogultunk a .vastag törzsű fáikkal. Volt köztünk aki erdészeti főiskolát végzett, Má- niássy Pál (a később híres Mániássy ‘Félix testvére, ha jól tudom, ma Svédországban él), akit köpcös termete miatt csak Palibácsi néven szólítottunk. Nos, ő is elvétette a lépést vagy valami más hibát követett el, s .megkapta a fáramászás-büntetést. Azt 1310
