Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása
tét élt, ami akikor elengedhetetlen volt, «nemcsak a pénzembernek, a tudósnak is. Tudományos munkájában alighanem meghatározó volt kiemelkedő európai és latin nyelvtudása. Ebben alighanem atyja is közrejátszott, oki a Ralbbiiképző klasszifca- filológusa volt. Balogh József vesztét is állítólag ez okozta, 1944. március 19-e után a szegedi pianistáik bújtatták és a diákoknak feltűnt, az új tanár különleges latin nyelvtudása, feljelentették. Elhurcolták és további sorséról nem tudok. Egy «biztos, a felszabadulás után már nem élt. Az elmondották mellett még arra is gondja volt, hogy folyóiratai ne csak «nyelvileg korrekten «(imiiindlkiettőnél «francia illetve angol anyanyelvű szerkesztő is «működött), hanem tipográfiailag is szépen jelenjen meg. Mi annakidején kissé megmosolyogtuk a Magyar Szemle és kiadványainak a belső címlapon olvasható feliratát: „E könyvet a Magyar Szemle Társaság tulajdanáiban llevő „Old Kennten ián Face” anya dúcokkal szedte és «nyomta az Antiqua Nyomda”. A 'Magyar Szemle és kiadványai szépek 'voltak. Balogh József (ahogy ezidöben mondták, Jozsó) nem a Magyar Bibliofil Társasággal, illetve kiadványaikkal akart konkunrádni. «Egyszerűen szép lapot és könyvet csinálni, kissé egyéni ízű betűikkel, de elsősorban tiszta, olvasható soraival és nemesen «alakított oldalaival tűntek ki. Nekem úgy «tűnt, .'kedvelt. Nemcsak azért, mert hozta cikkeimet .(s hogy ezt el is olvasták, a fentebb elimon.do«tt Nekcsei Biblia esete is bizonyítja), de nagy elfoglaltsága mellett imiindig talált időt arra is, hogy ne csak a cikkről, hanem általános kérdésekről is beszélgessünk. Nem tudom, ímegírták-e valaha a magyar értelmiség két világháború «közti történetét. Azt az eredménytelen harcot és vívódást, melyet .legjobbjai a «látszólag esztelen (valóban eredménytelen) kül- és «belpolitika megváltoztatásáért vívtak. Ha egyszer «megíródik iez a «könyv, Balogh Józsefnek — szerintem — külön fejezetet kell szánni. Belőlem .itt és most csak ennyi tellett. A sok kitérő «miatt nem beszéltem «airról, hogyan «került sor a Nagy Lajos és kora c. «könyvem ímegjelentetésére. A gondolat «megszületését már vázoltam, de hogyan lett belőle könyv, «most arra szeretnék ikdtérni. Az előző fejezetben Genthon István: Régi magyar festészet c. «könyvének viszontagságai «kapcsán imár érintettem a «két háború közti imagyair «könyvkiadás helyzetét és nehézségeit. Általában súlyos volt a helyzeti de különösen nehéz a tudományos kiadványoké, ímert hiszen a filléres vagy «pengős (általában krimi jellegű) könyveket, valamint néhány író egy-ikét bestseller «vagy ima lektűrnek nevezett könyvét «még megvették, de .aminek csak a címe és jellege valami tudományit sejtetett, az jó, ha párszáz példányban elikelt. Nemcsak az utóbbi, de álfal«ábian a jó 'könyvek terjesztését igyekezett elősegíteni a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a Könyvbarátok megalapításával. Azt ajánlotta tagjainak, hogy évi 20 pengőért négy könyvet és egy folyóiratot (Diarium) ad. Nem tudom, kié «volt az ötlet, mert hasonló társulatok külföldön is voltak. Sőt a közvetítő kereskedelem «kikapcsolását odakint imás .iparcikkeik eladásánál is megkísérelték (közvetlenül a nagykereskedelemtől lehetett rendelni, főként képes árjegyzékek úfjiám). iMagyarországon ez időben 35—50 százalék között mozgott a könyvkereskedelem jiutaléka, így a kezdeményezés jelentős árcsökkenést tett lehetővé, különösen, ha nagy létszámú tagságot «tudtak toborozni. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda úgy politizált, hogy évente három kisebb terjedelmű ikönyv «mellé egy többnyire gazdagon illusztrált «kötetet adott. S ez sikerre vitte az egész sorozatot, hiszen a könyvök «kereskedelmi forgalomba «nem kerültek, «noha gyakorta jó «írók (emlékszem pl. «Móra Ferenc kötetre) «igényesen .megformált s kötött könyveit adta tagjainak. A taglétszám «igen gyorsan tekintélyessé «nőtt. Pontosan nem emlékszem, hogy «mennyire, .lehetséges, hogy nem is volt puihlikus, arra azonban jgen, hogy a Nagy Lajos könyvem nyolcezer példányban jelent meg. Ilyen ímennyiség, .főként tudományos kiadásban ez «időiben fantasztikusnak tűnt. Ehhez természetesen nemcsak szép kiállítás kellett, hanem olvasmányosain megírt szöveg, s ha lehetett, jó szerző. Ezek közül én csak az első feltétel egy részét, a jó fónyképanyagot tudtam 1308
