Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása

Nincs szándékomban részletesen tai-térni a római hónapok élményedre. Néhány jellemzőt azonban el kell mondanom.

Az Accadeimiia alapításakor s még néhány évig az ösztöndíjasok teljes ellátás- kaptak. Amikor 1929-toen első ízben jártam itt, az étkezéshez egy quarto (2,5 deci) vörös bor is járt. Akkor az ösztöndíjasok arról panaszkodtak: nincs pénzük, még utazni sem tudnak -külön segély nélkül. Később -megszüntették az ellátást és készpénzben ka-ptuik az ösztöndíjat. Én az Akadémia ösztöndíjasa voltam, ha jól emlékszem, havi 600 lírát (egy ebéd általában 5 líra volt, de a Liana-.ban 3,40-ér-t is adtak). A többiek 500 lírát kaptak és az olasz ösztöndíjasoktól még ebből is levontak mosásra, takarításra. Megkezdődött tehát a szobákban való főzés. Így fordult visszájára a klebelsbergi kultúrpolitika egyik -kétségtelenül nagy tette, hogy a tanulni vágyó fiatalság — igaz, csak kis ezreléke — előtt megnyitották a világba való betekintés ablakát.

Rómában érzékeltem els-ő ízben — s utoljára — mekkora különbség ellátogatni idegenbe, v-agy ott élni. Mennyivel több bepillantást adott az olasz életbe, amely akkor még (különösen Rómában szinte középkoriam szigorú volt. Mennyire kinyitotta szamüníket, tágította gondolkodás-unkát, s mennyire elvette az időnket nemcsak a takarékoskodás, de a beszerzés, a főzés is. így fordult visszájára e°y jó kezdeményezés. Egyetlen apróság jól jellemzi ezt.

Az olasz államvasutak — ez időben — igen jelentős utazási kedvezményt adtak. A külföldi turisták általában féláron utazhattak, ez járt a különböző kiállítások, rendezvények hazai látogatóinak is. Ha azonban öten a hét végén együtt utaztak (ez Itáliában .nem is nagy család), 75% kedvezményt kaptak. Az Accademia 30—40 ösztöndíjasából úgyszólván sohasem sikerült összeverbuválni öt fő-t, pedig négy jelentkező rendszerint adva volt: rajtunk kívül Bercelly A. Károly és felesége minden utazási javaslathoz szívesen csatlakozott, pedig ő már korábban, -menekülve az érettségi elől, gyalog bemászkálta egész Olaszországot.

Volt -egy kollégáim, ha jól emlékszem, Bognár József debreceni fiú, aki bár olasz ösztöndíjas volt (tehát -kevesebbet -kapott), bejárta egész Itáliát, nemcsak Szicíliát, átlátogatott Afrikába is. Öt csábítgattam. Ráállt, azzal a kikötéssel, hogy nem megyünk vendéglőbe, csak a magunkkal hozott elemózsiát fogyasztjuk. Természetesen az első (egyben utolsó) közös utunk alkalmával megszegtük az ígéretet. Már a vonaton elfogyasztottuk a magunkkal hozott mo-ntadellát s -természetesem délben bevonultunk az els-5 olcsónak látszó vendéglőbe. Úti-társunk nem szólt egy szót sem, de letelepedett az asztal végére, k.i,pakolta hófehér asztalkendőjéből a szalonnáját, kenyerét és sajtját, levágott mindegyikből egy darabot, ez volt az ebédje. Majd akkurátusán elcsomagolta a maradékot. Ez az önmegtagadás kellett ahhoz, hogy Szicíliát, Afrikát is láthassa. Az igazság kedvéért azt is fel kell jegyeznem ide, nem sok ilyen aszkéta társunk volt.

Római ösztöndíjam elsősorban az Árpád-kori kőfaragás itáliai hagyományainak felkutatására irányult s csak kisebb mértékben, azt is mondhatnám, -magától értetődően az olasz műeml-ékivádelemre. Ez utóbbi módszereivel, eredményeivel' Róma városában éppen úgy találkoztam, mint a kőfaragásunk forrásait -nyomozó utai-mon. Szorosan vett állandó munkahelyem a Palazzo Venezia volt, itt helyezték el ugyanis az olasz Művészettörténeti Intézet könyvtárát.

Róma egyedül állóan gazd ag kulturális hagyatéka révén má-r régen a mű vészettörténeti -kutatásnak is székhelyévé vált, de ennek legfontosabb tűzhelyei a külföldi intézetek voltak. Csák egyet említek, a Harziiana könyvtárat, amely a -német intézet birtokában volt azidőtáj-t Európa talán legjelentősebb művészettörténeti kutatóhelyének számított. Évkönyved e kutatások eredményeinek gazdag tárházává fejlődtek. A fasizmustól felfűtött olasz nációnalizm-us még ilyen — az egész kulturális életet tekintve — parciális helyen sem tűrte, hogy minoritásba szoruljon s ezt a szándékát joggal aláhúzta művészettörténeti kutató gárdájának és módszerének korszerűvé válása. A századfordulón az első világháború előt-t az olasz -művészettörténeti kutatás — saját anyagát illetően -is — -háttérbe szorult. A bécsi művészet1301